Szépen lassan beáll, vagy már beállt a napi rendünk. Anya elmegy dolgozni, eszünk utána játszunk, majd 9.30-10.30 közt jön az első alvás, utána megyünk sétálni. Már megszokott rendszerint, ha nem alszik el olyan 11.00-ig akkor elindulunk sétálni, a kocsiban valamikor úgyis elalszik, bár ez nem kedvencem, mert az első alvása alatt szoktam elintézni a napi dolgaim, illetve ilyekor szoktam a 3x kajálásom lerendezni, egyben a reggeli, ebéd, és vacsorát.. Tehát, ha nem alszik, akkor nincs aznap, kaja, jó mondjuk ez így nem igaz, mert általában sétaközben valamit azért burkolok.. Ma nem aludt ezért elindultunk, nem megszokott úton mára új tervem volt, ez nem ugyanaz a nap, mint tegnap. Bár az utunk első része a régi: bank pénzfelvétel, befizetés, majd átirányíttattam magam a számlavezetésre, mert az a perverz ötletem támadt, hogy majd én megnyitom neki az első számláját a START számlát. A bankunk weboldalán nem találtam semmi infót, ezért összepakoltam az összes papírját, meg persze az enyémet, gondolván, hogy ez elég. Egy nagyon kedves ügyintézőt fogtunk ki, bár a mi számlavezető-bankunkban konkrétan mindenki az, a biztonsági őrrel rendszeresen tök jókat játszik. Leültünk Alex az ölemben, kapott a hölgytől egy tollat és egy papírt rajzolni, megkapta bónuszként a teljes banki marketing palettát asztali forgótartóban, ez kevés volt neki kellett a klaviatúra is, ezzel sem volt gond, kaptunk a raktárból egy igazi csak Ő nyomkodhatja klaviatúrát, személyesen a bankigazgató hozta ki. Itt egyébként kiderült, hogy az ügyintéző hölgy 9 hónapos korában hagyta otthon a kisfiát, szintén a férjjel.  Egy jó félórát töltöttünk bankban, ez egyébként meglepő, mert ha várni kell az nem bírja, általában hiszti van, most nem volt mert mindenki Őt ugrálta körbe. Számlát természetesen nem tudtuk megnyitni, ez nem annyira egyszerű mint gondoltam, kevés az adószám a születési anyakönyvi kivonat, személyim, az Ő lakcím kártyája, kell még anya és csak is azért mert Ő kapja a családit és nem én, anno nem is tudom miért az Ő nevére kértük, mert pont arról beszéltünk, hogy tökmindegy ki kapja, így Ő kapja, de az én számlámra, tehát kell hozzá anya, csakis kizárólag az írhat alá aki a családit kapja, tök hülyeség, de ez van. Bankban végeztünk és indultunk az új útvonalra, mára más van mint eddig, kitaláltam megyünk az egyetemre, nálunk ez egy külön város, egy város a városban gyönyörű park közepén, 3 dologért választottam ezt a helyet, egyrészt postára is kell mennünk, itt is van és itt soha nincs senki, gyorsan végzünk, másrészt a portán van zöldújság (Világgazdaság) aki nem tudná ez év elejétől az egyetemek ingyen kapnak belőle a lap kiadójának jóvoltából, hát gondoltam szerzek magamnak, amíg Ő alszik a kocsiban addig én olvasok, a harmadik a parkja tele padokkal, jó levegő, csend van béke és nyugalom, ha nem alszik el tudunk játszani a nagyszobor lábánál, ha elalszik, akkor jót alszik a friss tiszta levegőn. Elaludt. A posta mellett van egy kis lottózó, itt vettem magamnak kv-t, a postán ebéd idő volt így kiültünk a parkba. Hihetetlen nyugalom, madár csicsergés, lágyan fúj a szél, az idő pont kellemes, kv-t kortyolva nézem, hogy hogy alszik, itt rájövök, hogy nem kell ide újság ez a látvány bőven elég, kit érdekel mennyi a frank a miniszterelnök mit talált megint ki, ketten vagyunk nyugalom van és miénk az egész park. Egyetemen belül van egy régi lakótelep, sajnálom, hogy nem áll hegyekben a pénz otthon, itt biztos vennék egy lakást, itt gyakorlatilag minden van, ami kell, ráadásul az egyetemi évek végéig nem is kellene innen elmenni, van bölcsi, ovi, általános, középiskola és persze az egyetem, bolt gyógyszertár, posta stb.. egy saját város a városban, mindez egy park/erdő kellős közepén. Jó lenne, ha itt nőhetne fel, ezen merengtem miközben néztem hogy alszik. Álmodozásomból csak egy esőcsepp hozott vissza a földre, ó-ó ez király kis kocsival vagyunk esővédő a másik kocsihoz van, konkrétan semmi nincs nálunk ami meggátolna a ronggyá ázástól, és kb. félórára vagyunk az otthontól.  Induljunk hátha hazaérünk az eső előtt, gyorsan végigpörög az agyamon a lehetőségek tárháza A-B-C terv. Itt van a rokonunk PUB-ja oda betudunk húzódni, igen ám de az később nyit ráadásul cigifüstős , ez kilőve, telefon van nálam, hívhatok taxit amíg ideér addig behúzódunk valahová, igen ám de akivel szerződésben vagyunk taxis társaság az csak este dolgozik a másik számát meg nem tudom. Ez a terv is kilőve. Megyünk tovább, eső még nem esik, új terv van egy tűzoltóság és egy autószalon útközben. Remek ha esik akkor bemegyünk a tűzoltóságra! A Tűzoltók jó fejek, ezt mindenki tudja, oda úgyis beengednek, mert róluk még vers is van, és még is csak jobb ötlet mint az autószalon. Legalább látunk tűzoltókat, és megnyugtat az a tudat, hogy oda mehetünk, nem véletlenül írta József Attila, hogy „Tűzoltó leszek s katona”, ha nem lennének jó fejek nem szerepelnének versben, és nem akarna minden gyerek tűzoltó lenni. És különben is én még nem találkoztam rosszfej tűzoltóval és nem is hallottam róla, hogy lenne ilyen. Viszont bunkó autószalonos és pultossal igen, és különben is ki hallott olyan verset, hogy „autókereskedő leszek s kocsmáros”, ugye- ugye nincs ilyen, mert köztük vannak bunkók és senki nem akar bunkó lenni. Eső nem esik menjünk tovább, majd legközelebb bemegyünk, igen ám, de ha nem állunk meg hazáig nincs lehetőség tényleg sehová beállni, ezért a tervek elfogytak, maradt a rohanás hazáig, ami nem egyszerű egy babakocsival, egy Alexszel aki 20 méterenként kiköti és leveszi a sapkáját, nem baj rohanok tovább már csak 100 méter és otthon vagyunk, eső még nincs. Hazaértünk, ronggyá ázás nélkül, bár rólam ömlik a víz, Alex rám néz és vigyorog mintha tudná, hogy apa kiköpte a tüdejét a semmiért….       

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.