Figaro 2009.07.07. 12:20

Kialakult menetrend

Közel egy hónap telt el az előző bejegyzés óta. Sok minden nem történt, viszont a napi rutin szinte beállt. Csúszások persze akadnak + - 1-2 óra de már kiszámítható. Alex anyu munkába indulása után kezdődik a napunk, amíg behívom az e-maileket, adott esetben reagálok rá, Alex addig csendesen tv-zik, ez már szinte menetrend szerint max. félóra Ő utána automatikusan jön, apa elég volt én jövök, és tényleg jön a játék, majd a délelőtti séta bevásárlós séta, hazaérve kis játék, olvasás, majd neki alvás, nekem pedig a reggeli, olvasás vagy bármi. Ébredés után ebéd, majd nagy játék a kertben késő délutánig, fürdés, vacsi, és alvás az utolsó 3 tevékenység egyikére Alex anyu is beesik, mikor melyikre, de az alvásos részre már itthon van. Abszolút tervezhető lett a nap, a homokozós játéknál csak mint valaki legyen mellettemre van szüksége nyugodtan olvashatok, vagy ha nem lennék lusta kivinni a kertbe a laptopot akár netezhetnék is. Lassan de biztosan napról-napra egyre többet megy egyedül, és ahogy nő egyre több lesz a hiszti is, már lassacskán eljutunk a földhöz vágom magamathoz, de remélem erre nem kerül sor, most szokjuk a leszokást erről is… ez mondjuk egy kicsit nehezebb, ordítás kezdődik, rászólok, hogy hangosabban, mert Nyíregyházán a nagyi még nem hallja, ilyenkor persze szót fogad még jobban üvölt, ilyenkor otthagyom és csinálom a dolgom tovább, még egyszer visszaszólok, hogy a nagyi még mindig nem hallja, és láss csodát a hiszti bő fél perc után abba marad. Amik történtek viszont, attól függetlenül, hogy nem volt sok,remélem megmarad benne. Megvolt az első nagy strandolás, ami nem a munkáról és haza rohanásról szólt, hanem az Ő pancsolásáról, itthonra is beszereztünk egy pici medencét, ezt is szereti. Jövő hétre beújítottam F1 belépőket, remélem ez is tetszeni fog neki, és nem csak apa boxutcás igényeit elégíti ki. Hétköznap nem, de hétvégét már általában Alex anyuval kalkulálva tervezem, ez jó, de már Ő is látja mi lett a vége a nagy munkába menetelnek, és néha nekem is lelkiismeret furdalásom van miatta, de én ezen nem tudok változtatni, teljesen átfordult a gyerek Apa-Anya kapcsolata, gyakorlatilag Dadusnak, vagy vigyáz rám amíg apa elvannak használja az Anyját, sokat nem foglalkozik vele, viszont örül amikor megjön. Ilyenkor az egyik szemem sír a másik nevet, lehetne mondani, mert azért az mégsem normális, hogy biztonsági őrnek nézi az anyját, de örülök is mert szinte minden gondolatát mozdulatára megerősítést vár tőlem. Ez mondjuk nem pont az Anyjával szemben kellene csinálnia, de egyáltalán nem baj, mert az idegeneket is így kezeli, ez viszont tényleg jó, az Apa szabad, vagy sem szavakat várja. Sokat olvastam mostanában utána, rosszkor ment dolgozni, pont ez az időszak amikor kialakul benne a kötödés, és mivel napi 2-3 órát látja csak, nem túlzottan veszi komolyan…

Sokan kérdezték, mailben vállalom-e a 2. felnevelését is? Ne rohanjunk ennyire előre. De van egy elképzelésem a dolgokról. 35 után már nem szeretnék több gyereket vállalni, ennek több oka is van, nem sorolnám fel, mindenki olvasson utána. Ez másfél év, elég necces lenne beleszorítani… , a kérdésre a válasz, most azt mondom, hogy nem! Ez abszolút nem egészséges amit csinálunk, viszont ha ezt dobná az élet ismét akkor igen, sőt utólag visszagondolva, nincs az a pénz, az a munka amiért lemaradtam volna az első lépéseiről!   

megyek videó fent.

kampány szlogen teljesen egyetértek vele! 

 

 

 

 

 

 

 

Figaro 2009.06.02. 09:36

Hosszú hétvége...

Rövid volt, és az időjárás az új ellenfelünk. Az összes hétvégi programlehetőséget az eső csodásan elmosta.. Tegnap volt némi napsütés, így egy röpke családi séta belefért a hétvége lezárásába. Hosszú hétvége nálunk péntek délután Alex anyu váratlan hazaállításával kezdődött, szegény szerintem még most is dolgozza fel magában a péntek szombatot. Sem én sem Alex nem tudott mit kezdeni vele, hogy itthon van, pont délutáni játszóteres megbeszélésünk volt Alexszel, hogy mikor indulunk, amikor egyszer csak beállított, és ami még ettől is váratlanabb volt, hogy jött velünk a kedvenc játszóra, nekem is kb. este 9 volt mire sikerült feldolgoznom, hogy itthon van, de Alexnek ez másnap délutánra sikerült, addig nem nagyon tudott mit kezdeni a helyzettel. Az idő miatt ugyan nem úgy telt a hétvége ahogy terveztük, de nem ez volt a lényeg végre volt egy családi hétvége aminek a hatása maximálisan érezhető a kiscsávón, feltöltődött anyából, a mai éjszakát hosszú idő után először végigaludta. És most indul egy új hét, új kihívásokkal..      

Figaro 2009.05.29. 10:42

Így sétálunk mi...

Együtt eszünk, iszunk, alszunk. Estig minden a legnagyobb rendben. A kajálás és az ivás szinte mindig meglep még mindig, már elég régen nyújtja felém amit eszik meg iszik, hogy én is egyek és igyak az övéből vele együtt. Hihetetlen nagy szíve van, de csak itthon mással nem nagyon oszt meg semmit, de kaja rendszeres valamit eszik nyújtja és dugja a számba a legújabb a szoba másik végén iszik, majd átspurizik hozzám és a számba nyomja  az üvegét, hogy igyak én is. Pedig soha nem kértem, soha nem hangzott el az adjál apának is és hasonlók, ezt Ő magától. Délután ha jó idő lesz hatalmasat bulizunk, koncertek lesznek a városban, régi diszkós múltamnak köszönhetően sikerült lebizniszelni, hogy a színpadon ugrálhasson egy kicsit olyat még úgysem látott, és elkészítjük az első sztáros fotóját is csipával addigra lerendezzük, így hátul ahol nem olyan hangos tombolhat egyet.. Az új kép sem árt tegnap azt javasolták, hogy szedjem le az összes anyus képet és tegyek helyette fel bármit (plüss stb.) így nem kell a plüss Alex és a sztárok fal lesz. És ma reggel megint jártunk erről ékes bizonyíték a videó, bocsi a minőségért, de mobilos és kezem is remegett.  A kajáltatós képet is sikerült lekapnom..

 

Figaro 2009.05.28. 15:37

Egy hét eseményei..

Baromi hosszú hét volt. A napok nemhogy könnyebbek, egyre nehezebbek, mindkettőnknek. Hétfő volt a csúcspont, nem egyszerű leírni, de talán, ha leírom segít. Nagyon régen nem jött ki könny a szemen, megtörni sem sikerült senkinek lelkileg, de ez a hét maga volt a pokol, hétfő főként ekkor bevallom férfiasan sikerült bőgnöm is mint egy gyerek.. Alex anyunak nemhogy rövidebbek lennének egyre hosszabbak a hétfő különösen, céges ingyen kaja volt, annak örömére, hogy baromi sokat dolgoztak, és most már nem fognak (ez nem igaz) Fostam a hétfőtől elégé, mert mint mindig, ha ketten vagyunk itthon este és Alex csak velem alszik el akkor olyan 10:30-11:00 körül felriad, de gond nincs mert akkor már itthon van Alex anyu és nála nyugszik meg. Elég korán volt a vacsorájuk a helyet együtt néztük 11-kor bezár, a kaja is kevés az emberek is hullák, 2 utcára van tőlünk, bőven itthon van mire gond lenne..   Nem így lett és ez volt a gond, és egyben az utolsó utáni csepp. Alex először fél 10 körül riadt fel ez még light volt pár perc alatt a vállamon vissza aludt, a menetrendszerinti 11 már nem iszonyatosan sírt hiába cipeltem, ringattam, zenéltem neki, nem történt semmi, semmi addig a pillanatig amíg ficánkolva, ugrálva rá nem cuppant a mellemre. Nem, nem vicc véletlen volt fél perc alatt elaludt, én bőgtem mint az állat, egy ilyen helyzetet nem lehet kezelni, abban a pillanatban összetörtem. Még most is amikor felvillan a kép könny csordul a szemembe. Nem vártam tovább ez volt a vége, nem épp szalon képes smst küldtem Alex anyunak, hogy mégis merre jár? 20 perc múlva itthon volt! De ez akkor már késő volt, megoldás ezek után nincs, most lehet elítéltek, de akkor abban a pillanatban közöltem vele, ha ez nem változik meg zárós határidőn belül kap rá 1 hetet, bármennyire is szeretjük, és nem akarjuk elvaszíteni, de összepakol és költözik természetesen egyedül, ezt így ebben a formában tovább nem csinálom. Felvirradt a kedd egy ünnepi nap, elvileg 2x-esen mert 1 részt házassági évfordulónk van 2. Alex elindult még csak nagyon kezdetlegesen, de egyre többet lép, ha fogom a kezét 3. ma van Alex anyu VIP napja mától minden megváltozik (he-he). Nem tudom mit érzett meg Alex a tegnapi estéből, hogy feszültebb volt az esti beszélgetésünk mint az eddigiek, vagy csak tudatni akarta velünk, hogy örül a napnak, mert ha nincs ez a nap akkor Ő sincs de egész nap gügyögött, játszott, járni próbált igazi minta álom csákó volt, mondjuk mindig, de kedden különösen, estig. Este elmentünk Alex anyu elé a melóba, hogy hazahozzuk, és egy pár órát mi is eltöltünk együtt ha már a mi napunk van, és átbeszéljük még egyszer a mit lehet csinálni dolgot. Elmentünk, de Alex anyut otthagytuk mert nem sikerült végeznie időre, így mire hazaért én pár pohár whiskyvel az agyamban, mert házassági évfordulóztam egyedül, Alex csak natúrban, bőgve, hogy anyát otthagytuk elaludtunk. Tegnap végre volt egy közös felhőtlen reggel Alex anyu szabadnapos együtt megyünk sétálni, ha megjavul az idő játszótérre Alex érezhetően élvezi a helyzetet végre minden rendben játék anya, apa ez egy k**a jó nap. Délig, déltől minden a régi, elvileg ma mentünk volna vacsorázni a tegnapi nap helyett, de még jó hogy nem tettük mert kb. 20 perc után felálltam volna és ott hagytam volna anyát a telefonjával. Egész nap megállás nélkül csörgött ezt Alex délutánra már keserves sírással jelezte hogy nem tetszik neki, hogy anya fülén telefonnal mászkál egész nap játék helyett. Mivel a telefonbeszélgetéseket végig hallgatva azt a konzekvenciát vontam, hogy azért dolgozik annyit mert mellényúlt és szar embereket vett fel, de ez minket nagyon nem nyugtat meg, megkértem, ha ilyenek lesznek a szabadnapjai akkor inkább ne legyen mert ennek nincs értelem, és a fent már említett 1 hetes ultimátumot 2 hétre módosítottam, két hét cseréld a szar embereid, tanulják meg mit kell csinálni és te dolgozz úgy mint egy normális ember, de há’istennek ebben még az Ő főnöke is támogat, tegnap a sokadik telefon után közölte vele, hogy neked szabadnapod van.  Meglátjuk mi lesz belőle.. Ma ismét áll észrevétlenül átlépett a mosogatógép egyik felétől a másikig, hűtő mágnessel a  kezében, amikor rájött, rám nézett, nyugtáztam, hogy  mit csinált gyorsan nagy vigyorral seggre huppant. Ma délutánra még van egy új kedvenc játszóteres látogatásunk, a város szélén van egy kis tó, és annak partján van egy modern játszótér ezt imádja úgyhogy oda mindenképpen megyünk….       

 

Figaro 2009.05.20. 11:53

Új séró

Megint egy mozgalmas nap. Reggel végre eljutottam a gumishoz, lecseréltük a télit nyárira, épp itt volt az ideje. A délelőtt másik fele a pofavizittel telt, délutánra is még van belőle bőven. Segítünk anyának. Anyának jövő hétre VIP partit kell rendeznie, sok nagyfejűvel, a meghívókat valahogy el kell juttatni, ebben remekül tudunk neki segíteni, így hasznosak is vagyunk, illetve remekül kitudjuk használni a saját vállalkozásunk kapcsolatait, ami egyébként a média piac, így egy kicsit átvettük a cégük marketingesének szerepét, de hát kettőnk közt annyi a különbség, hogy én itt élek több mint 30 éve ismerem a várost a környéket, a rendszert, az embereket, az érdeklődést, ráadásul az összes önkormányzattal, sportszövetséggel, vállalkozással stb., remek kapcsolatunk van a lapunknak köszönhetően, míg Ő max. az irodájából tudja felmérni a dolgokat. Tegnap az egyetem rektorával dumáltunk, majd a sportszakosztály-vezetővel, a rektor viccesen meg is jegyezte, hogy azért ekkora túljelentkezés nincs hozzájuk, hogy már most viszem a gyereket.. Ma már túl vagyunk a Közterület felügyelet vezetésén, egy hírügynökségen, egy országos kereskedelmi tv csatorna munkatársán, délutánra még van a polgárőrség vezetője, másik helyi újság tulajdonosa, a repülőtér vezetője, meg egy két nagyobb vállalkozó, Alex őrült módon élvezi ezt az életet, új élmények, sok ember, egyenruhások stb.., bár talán hozzászokott, amíg Alex anyu volt itthon vele egész picin már vállalkozásokat, galériákat, rendezvényeket látogatott, hogy lapunk ismert és működő legyen. Mindenhol kap valamit, mindenhol lát valami újat, csak neki villog a rendőrautó csak Ő ülhet az egyetem rektorának székébe stb.. nem tudom mennyit jegyez meg belőle, mennyire tárolódik el benne ez sok élmény, de remélem sokat és hasznos. Hogy jól nézzünk ki, ma sokadik eltolásra neki esetem a hajának, már hosszú volt, és nagyon meleg van kint. Féltem tőle, hogy hiszti lesz, ráadásul hajat csak a honvédségnél vágtam utoljára a katonatársaimnak, az nem volt túl bonyolult. De túl vagyunk rajta, rosszabbat vártam, nagyon nagy sírás nem volt, sőt, egész jól bírta, a hajvágó gép nem bírta, így maradt az olló. Itt az eredmény:

      

 

Figaro 2009.05.17. 11:39

Állatkert...

Bejártuk Kenyát és Zimbabwét, Európát, Dél Amerikát. Jó régen voltam a Fővárosi állatkertben, de kellemesen csalódtam, átalakult szebb, olyan szafarisabb lett, bár van még mit javítani, de a régi beton dzsungelhez képest tényleg, igényes és szép lett. A parkolás viszont ugyanolyan katasztrofális mint volt és mint ami jellemző az egész Fővárosra, még jó, hogy már megszoktam. 3. nekifutásra sikerült parkolót találni a régi Globe helyén a Vajdahunyad Vára kiszáradt tavánál, ez talán 5 percnyi sétára van az állatkert főbejáratától, utólag visszagondolva egyáltalán nem bántam, hogy ilyen „messze” volt csak hely, így végigsétálhattunk a ligeten és elmondhattam, hogy mi micsoda, apa hogy szétcsúszott a Globe-ban, milyen tuti csajozós hely volt anno a Széchenyi Kert, az köztudott, hogy a pasiknak a Széchenyi fürdőben nem célszerű lehajolni a szappanért, a nagy tavat is, ami már szintén nem a régi önmaga megmutathattam, hogy igen itt apa még anno csónakázott, most leginkább focizni lehetne benne, illetve a velem, vagy tőlem idősebbek romantikázásra használják, sokszor felcsendül a mondta, hogy itt apa, anya, nagyi mit csinált, amíg a liget, liget volt. Végig gurulva a ligeten tátott szájjal nézte a rengeteg embert, az árusokat, az arcába hulló lufikat, hát igen ilyet Ő még nem látott. Az állatparkba bejutás sem volt zökkenőmentes, barátomtól (nő) kapott üdülési csekkel fizettem, perceket vett igénybe, míg a listán kikeresték a szelvényvalódiságát. Bent voltunk első állomás a pereces, ettünk már perecet, de értelemszerűen nálunk a péknél ekkora nincs, bambán, értetlenül nézett rám, az illat ismerős, de mi ez a nagy izé apa?

Ez a bécsi perec Alex ez olyan, mint ami otthon van csak nagyobb, az első falat után vigyorogva nyugtázta, hogy ez egy perec és ehető. Kb. 50 méter után két kacsához és a nagytóhoz érkeztünk, igen ezek igazi kacsák és azért hápognak, hogy adjunk nekik perecet. Megvan az első kedvenc: kacsa élő, hápog, Alex csodálkozik és dumál hozzájuk. Nem állhatunk itt egésznap, hisz még az egész állatkert hátra van, tovább ballagva, a szavannát vettük célba, púpos teve, nem egy sok, kicsi teve is, aki hihetetlen érdek állat addig nem hajlandó közelebb jönni, míg nem nyújtod a kezed, gondolván, hogy kaját kap. Sorba haladtunk szépen az útvonalon majmok, jeges maci, oroszlán, zsiráf, zebra, elefánt, majd előröl a bekötő utak, fóka, gólya strucc és jött a legnagyobb kedvenc a mosómaci, üveggel elválasztva látható az üveg belső felén jobbra-balra, dombján fel-le rohangált, az annyira bejött Alexnek, hogy tele torokból kacagott, a körülöttünk álló embersereg pedig Alexen, ahogy tetszik neki a maci. hosszú perceket töltöttünk itt néztük a macit. Egy kollégámmal, és egy volt kolléganőmmel találkoztunk útközben amíg beszélgettünk a gyerekek elvoltak egymással.

Persze mindenhová sajnos nem tudtunk bemenni, gyerekbarát a hely, ezzel nincs gond, de babakocsi, Alex, hátizsák ez így egyedül sok, jó sok állat kimaradt, ehhez tényleg kell még egy ember aki veled van, amíg bemész Ő kint vagy egyszerűen csak felcipeli veled a lépcsőn a kocsit. Félnapos állatkert után, még hazafelé megálltunk a mekiben kajálni, ha még nem lett volna elég neki a sok új élmény, itt még egy, kapott igazi gyerek Rolandos  széket, amíg apa kv-zott, Ő krumplit burkolt. A többi „ebédet” elvitelre kértem, vettünk egy adagot Alex anyunak is, hogy hazafelé bedobjuk neki a munkahelyére, hogy Ő se maradjon ki a napunkból.

Egésznap nem aludt, így az autóban hazafelé elaludt. Így remélem kellemesen telt a 13. hónapja. Bár anya jó lett volna, ha ott van, mégis csak úgy vagyunk egy család. Nem volt túl kellemes érzés egyedül tologatni a kocsit, egy olyan helyen ahol gyakorlatilag csak én voltam egyedül gyerekkel, mindenki családostól. Talán majd legközelebb, vagyis akkor sem mert, legközelebb jövő hét szombat családi nap lesz a ligetben, fellép Bereczki-Szinetár páros, Őket Alex nagyon szereti, ez az altató zenéje, úgyhogy kimegyünk ismét a ligetbe, de Alex anyu dolgozik. De talán majd, nekünk is lesz valamikor családi hétvégénk….                 

 

Mielőtt kitérnék a spot lényegére, „egy olvasói aggodalomra” én is válaszolnék. Nincs még romokban a házasságunk, egyszerűen, azt próbáltam megvilágítani, hogy tökmindegy ki van otthon a gyerekkel, szükség van a másik félre is, nem csak a gyereknek, hanem az otthonlévő másik szülőnek is. Az nem pálya szerintem sehol, ha a másik emberrel nem tud tervezni, még az az napot sem gyakorlatilag délután négykor nem tudod, hogy a másik ígéretéhez híven hazaér e, vagy sem, és ez csak az aznap, azt nem tudod előre, még mondjuk péntek délbe, hogy másnap közös családi programot csinálsz, vagy megint csak kettesben kell gondolkodnod. Az jelenesetben a tervezés szempontjából tökmindegy, hogy maga a rendszer amiben dolgozik az a szar, mert mint rabszolgákat kezeli, vagy az ember Sztahanovista, bár ez útibbi más területen problémás, mert konkrétan a munkáján kívül semmi más érdekli, ez nálunk nem így van! Alex anyut igen is érdekli, csak másként fejezi ki, mint talán más, ebbe most nem mennék bele, hogy miért van rá értelmes pszichológiai magyarázat, hogy Ő úgy, ahogy fejezi ki a dolgait, ezt nem mondom, hogy megszoktam mert nem, és talán nem is fogom soha, de elfogadom, megváltozatni nem tudom, pedig próbáltam, van néha amikor talán bizonytalan vagyok, na akkor vannak a viták. Nem hiszem, hogy neked kedves „olvasó :)”, be kellene mutatnom! Viszont a linkelést utálom, ezt általában elsőre levágom, bár mostanában kezdi tökéjre fejleszteni, de még van mit gyakorolni, ráadásul ezt dolgot másrészről már Ő maga is sérelmezte, nem értem akkor miért van rá szükség. Összegezve: még semmi gond nincs a házasságunkkal, Alex is kezd maximálisan hozzászokni a dolgokhoz, de(!) ez természetesen hosszútávon nem fog működni, este 2, reggel 1 óra heti 6x, ettől nekem is és nem utolsó, legfontosabb Alexnek is több igénye van az édesanyjára. De ezt ne élezzük, ki ennyire csak a mi esetünkre egy egészséges családban szükség van mindkét szülőre, és a házasságban, a másik félre!  

Spot: Egy új elképzelés aminek a lényege egy mikrobusz, egy darab gyerek, egy darab szülő (a szülőnél hangsúly az 1) és egy darab gyerekülés. Sok fiatalt szülőt látok a városban „céltalanul” bolyongani a gyerekkel. Vannak persze játszóházak, de ezek egy idő után unalmasak, ráadásul elég költséges is, és nem egész napos program. Erre jött a nagy ötlet! Holnap Alex 13 hónapos állatkertet terveztem családilag, ebből családi nem lesz, mert Alex anyu délután 1-kor bejelentette, hogy Ő holnap is dolgozik, vasárnap én, tehát családi program kilőve. De mivel igen valószínű, hogy több család van ugyanebben a cipőben, így megszületett a nagy ötlet, megszervezzük pl. az állatkert, vidámpark, botanikus kert stb.. látogatását közösen. Így mondhatni mindenki jól jár, nem kell kettesben a gyerekkel menni, a gyerek több hasonló korú gyerekkel együtt játszhat, kirándulhat, és a szülő sem egyedül bolyong a városban, ráadásul sokkal költséghatékonyabb „falkában” mind utazni, mind belépőt fizetni. Ráadásul kialakulhat, mind a gyerekek, mind a szülők közt egy szimpátia, ami csak építőjellegű lehet a gyerek további fejlődésében, ráadásul valamilyenszinten a szülőben csökken a nem vagyok egyedül érzés/tudat. Véleményem és a pszichológusok szerint, 1-3 éves kor igen befolyásoló tényező a gyerek, későbbiekben felnőtt, lelki fejlődésében, akár már ide is kivetíthetjük a Maslow piramist/elméletet, az Önmegvalósításhoz szükséges alapokat ebben a korban tesszük le. DE! Itt is, mint mindenhol máshol van egy de, aki követni akarja ezt a példát, annak azért tisztában kell lennie azzal, hogy ez nem pótolja a másik szülőt. Behatóan tanulmányozom mostanában (régen is szenvedélyem volt) a pszichológiát, most, hogy van itthon még több időm, Alex mellet is így előkerült ismét Freud, kiegészülve a viktimológiával. Tehát erre konkrétan rákérdeztem pszichológus barátomtól is, hogy mi a véleménye az ötletemről. Vélemény egyezik, nagyon jó ötlet, de ésszel, ha ezek a kirándulások túl intenzívek, mármint, hogy túl sokat lógtok együtt a gyerekkel „falkában” és nem családban, a gyerekben ez marad meg, az első és meghatározó élmények nem apához,anyához kötődnek, hanem a falkához, (pl. apával és Joli nénivel, vagy anyával és Pista bácsival) ez a későbbiekben, nem feltétlen, de zavart okozhat a gyermekben. Tehát, ha követitek csak okosan „falkásodjatok”.                        

 

Figaro 2009.05.14. 13:57

Cerka

Tegnap délután dokinál voltunk. Folyamatosan a füléhez nyúlkál, és időközönként patakokban folyik belőle a zsír. Tovább nem várhatott a dolog gondoltam itt az alkalom megnézetni, ráadásul az új védőnőnk is hisztizett, hogy miért nem kezdtük el pontban 1 évesen a cerkán a bőrt húzogatni. Szerencsére ezt a kérdést nem nekem tette fel ezt Alex anyu kapta telefonba, ha tőlem kérdezi biztos közlöm vele finoman, ha ennyire unatkozik hogy ilyenek járna az eszébe van egy 18-as bolt a városban ott vásárolhat magának húzogatni valót. Na de mindegy lehet, hogy igaza van és tényleg polírozni kell már most a bohócot. Az interneten semmi használhatót nem találtam erről. Hihetetlen, hogy még ebben is megoszlanak az orvosok véleményei, régi könyvek, idősebb orvosok szerint egy éves korától húzogatni kell, középkorúak szerint 3-4, a legújabb kutatások szerint ráér 6 éves korában elkezdeni. Ezt mondjuk erősen kétlem, mert elképzelhető, hogy ha gyerek a suliban dicsekszik a tanár néninek, hogy apa esténként húzogatja nekem otthon, akkor igen valószínű, hogy már aznap délután marcona fekete maszkos Police feliratos csákok ugrálnak be az összes ablakon, és elég nehéz lesz megmagyaráznom, hogy nem vagyok pedo, csak ez a legújabb trend. Mindegy, ha már doki ezt is megnézetjük. Felvázoltam a dokinak a két problémát, a cerkás dolgot abszolút rányomva a védőnőre. A dokink poénos kedvében megkérdezte Alexet, na mivel kezdjünk a füleddel vagy a farkaddal? A fülel kezdtünk, szerencsére semmi, gond legalábbis nem szervi, nincs gyulladás stb.., egyszerűen szereti fogni a fülét amit a füle úgy hálál meg, hogy folyik belőle a cucc. A cerka, doki elmagyarázta ugyanazt amit én találtam a neten, hogy igen nagy a szórás ebben a kérdésben, de megmutatta mit és hogyan kell csinálni. Mi is próbáltuk neki, de ennyire mint Ő nem mertük felhúzni. konkrétan elég rendesen felhúzta, de semmi gond vele, minden ok, viccesen hozzátette, hogy jó lesz ez lesz mit mutatni a védőnőnek…

Figaro 2009.05.13. 11:40

Szög..

Kíváncsi vagyok a pro és kontrára egyedül ezért írom ki semmi másért. Tegnap este érdekes információt kaptam, vagyis nem is infót inkább, mint tényt vázolta Alex anyu. Alex  azért van anyahiányos viselkedése, néha sír mikor az anyja képét látja a falon, mert konkrétan én éreztetem vele, hogy ez nem egy jó helyzet. Én úgy gondolom, hogy maximálisan mindent megteszek, hogy Alex anyu csinálja amit szeretne, építse a karrierjét, vagy mit’tom én, véleményem szerint, ha ez nem így lenne nem támogattam volna a munkába állását a gyerek egy éves születésnapja előtt, de még utána sem vagy két évig, elvégre minden anya otthon van a gyermek óvodás koráig. De egy kicsit más a felfogásom, ha van lehetőség és szeretné csinálni akkor megoldjuk. De voltak feltételek, amik ha nem teljesülnek, leszarom az okokat, egyszer vagy kétszer még lehet ugyan az de sokszor már nem ekkor már hisztizem, az alku szempontjából úgy vélem jogosan.  Kezdjük az elején: megbeszéltük, hogy Alex fürdésének időpontjára haza ér, ha ezt mégsem tenné akkor erről tudok előre, mert akkor úgy szervezem a napot, úgy játszunk, úgy fáradunk le, hogy ne legyen feltűnő neki a megszokottól eltérő. Az, hogy előre az nálam azt jelenti, hogy legalább délután három-négy órával előtte. Nem tíz perccel, nem fürdés közbeni sms-el, és nem én felhívva fürdés előtt 5 perccel, hogy hol vagy. A másik nem linkelünk a gyereknek, számtalanszor elmentem itthonról, vagy akár Ő is a sietek haza kifejezés, az hogy alvásra itthon vagyok, ezt bármilyen hihetetlen, de már megszokta, és felfogja. Tehát nincs linkelés, ha nem tudom mikor végzek, nem mondok semmit, anya megy dolgozni és lezárva a mondat. A harmadik, ha itthon van este amikor én dolgozom, vagy amikor szabadnapos, lehetőleg ne legyen munka, próbáljon csak itt lenni sehol máshol. Ennyi feltétel szerintem nem sok, és úgy vélem teljesíthető. Ezzel szemben egy pár napja elkezdődtek Alexnek az anyahiány problémák, legalábbis vélhetőleg az és nem az, hogy apának kellemetlen ez a helyzet. Mik ezek? Ketten vannak itthon a gyerek a játékok közt folyamatosan megy hozzá és bújik, amikor este hazaér lesem lehet lőni rohangál, mármint négykézláb körbe-körbe a szobába és folyamatosan dumál. A legújabb van a falon pár képünk még Alex előtti, kirándulási képek ahol közösen vagy külön- külön vagyunk, ezeket előtt az utóbbi pár napban feláll és nézi, mutat anyára, van ezek közül egy nagyobb amin jobban látszunk mindketten, anya talán a mostani önmagára jobban hasonlít erre mutogat, itt ugye elmondom neki mit lát: igen ott van anya a 3. igen ott van anyánál elsírja magát, természetesen felveszem a vállamon megnyugszik és 10 perc múlva mintha mi sem történt volna. Ami igazán durva és jó magam sem tudom hová tenni, tegnap előtt megint csak olyan nap volt amikor Alex anyu nem ért haza a megszokott időben, természetesen erről sem tudtunk, így felkészülni nem tudtam erre az alternatívára, bár volt egy ilyen érzésem, nem tudom miért. A vacsit kitoltam, hátha mégis beesik, a fürdést szintén, már itt kezdődtek a gondok, mondjuk ennek akkor nem tulajdonítottam nagy jelentőséget, Alex mostanában közel ¾-1 órát fürdik, és közben önfeledten szórakozik minden vízi kütyüvel, ekkor nem többször felpillantott az ablakra, ezen ki lehet látni az udvarra, ha valaki eljön az ablak alatt, és kb. 10 percet fürdött utána nyújtotta a kezét, hogy ki akar jönni. Ki vettem, dörzsölte a szemét, ásított, tipikus Alex baromi fáradt és 2 perc múlva alszik (3/4 7 volt) felöltöztünk, még egy kicsit játszottunk, tv –ztünk, megint kéz fent, apa mennék a válladra aludni, felvettem lekapcsoltam mindent és elkezdtünk sétálni (3/4 8). Nem aludt el, sőt a földre akart menni, letettem, még mindig tök sötét. Leült a szoba közepén a bejárati ajtóval szemben és bámulta, semmit nem csinált, nem bújt nem sírt, csak nézte az ajtót. ami ¼ 9 után kinyílt és hihetetlen kacajjal boldogsággal teli fogadta az édesanyját….

Tényleg bennem a hiba??????? Én vagyok a felelős ezért a viselkedéséért?????         

Figaro 2009.05.12. 20:37

Egy esős nap...

Szépen lassan beáll, vagy már beállt a napi rendünk. Anya elmegy dolgozni, eszünk utána játszunk, majd 9.30-10.30 közt jön az első alvás, utána megyünk sétálni. Már megszokott rendszerint, ha nem alszik el olyan 11.00-ig akkor elindulunk sétálni, a kocsiban valamikor úgyis elalszik, bár ez nem kedvencem, mert az első alvása alatt szoktam elintézni a napi dolgaim, illetve ilyekor szoktam a 3x kajálásom lerendezni, egyben a reggeli, ebéd, és vacsorát.. Tehát, ha nem alszik, akkor nincs aznap, kaja, jó mondjuk ez így nem igaz, mert általában sétaközben valamit azért burkolok.. Ma nem aludt ezért elindultunk, nem megszokott úton mára új tervem volt, ez nem ugyanaz a nap, mint tegnap. Bár az utunk első része a régi: bank pénzfelvétel, befizetés, majd átirányíttattam magam a számlavezetésre, mert az a perverz ötletem támadt, hogy majd én megnyitom neki az első számláját a START számlát. A bankunk weboldalán nem találtam semmi infót, ezért összepakoltam az összes papírját, meg persze az enyémet, gondolván, hogy ez elég. Egy nagyon kedves ügyintézőt fogtunk ki, bár a mi számlavezető-bankunkban konkrétan mindenki az, a biztonsági őrrel rendszeresen tök jókat játszik. Leültünk Alex az ölemben, kapott a hölgytől egy tollat és egy papírt rajzolni, megkapta bónuszként a teljes banki marketing palettát asztali forgótartóban, ez kevés volt neki kellett a klaviatúra is, ezzel sem volt gond, kaptunk a raktárból egy igazi csak Ő nyomkodhatja klaviatúrát, személyesen a bankigazgató hozta ki. Itt egyébként kiderült, hogy az ügyintéző hölgy 9 hónapos korában hagyta otthon a kisfiát, szintén a férjjel.  Egy jó félórát töltöttünk bankban, ez egyébként meglepő, mert ha várni kell az nem bírja, általában hiszti van, most nem volt mert mindenki Őt ugrálta körbe. Számlát természetesen nem tudtuk megnyitni, ez nem annyira egyszerű mint gondoltam, kevés az adószám a születési anyakönyvi kivonat, személyim, az Ő lakcím kártyája, kell még anya és csak is azért mert Ő kapja a családit és nem én, anno nem is tudom miért az Ő nevére kértük, mert pont arról beszéltünk, hogy tökmindegy ki kapja, így Ő kapja, de az én számlámra, tehát kell hozzá anya, csakis kizárólag az írhat alá aki a családit kapja, tök hülyeség, de ez van. Bankban végeztünk és indultunk az új útvonalra, mára más van mint eddig, kitaláltam megyünk az egyetemre, nálunk ez egy külön város, egy város a városban gyönyörű park közepén, 3 dologért választottam ezt a helyet, egyrészt postára is kell mennünk, itt is van és itt soha nincs senki, gyorsan végzünk, másrészt a portán van zöldújság (Világgazdaság) aki nem tudná ez év elejétől az egyetemek ingyen kapnak belőle a lap kiadójának jóvoltából, hát gondoltam szerzek magamnak, amíg Ő alszik a kocsiban addig én olvasok, a harmadik a parkja tele padokkal, jó levegő, csend van béke és nyugalom, ha nem alszik el tudunk játszani a nagyszobor lábánál, ha elalszik, akkor jót alszik a friss tiszta levegőn. Elaludt. A posta mellett van egy kis lottózó, itt vettem magamnak kv-t, a postán ebéd idő volt így kiültünk a parkba. Hihetetlen nyugalom, madár csicsergés, lágyan fúj a szél, az idő pont kellemes, kv-t kortyolva nézem, hogy hogy alszik, itt rájövök, hogy nem kell ide újság ez a látvány bőven elég, kit érdekel mennyi a frank a miniszterelnök mit talált megint ki, ketten vagyunk nyugalom van és miénk az egész park. Egyetemen belül van egy régi lakótelep, sajnálom, hogy nem áll hegyekben a pénz otthon, itt biztos vennék egy lakást, itt gyakorlatilag minden van, ami kell, ráadásul az egyetemi évek végéig nem is kellene innen elmenni, van bölcsi, ovi, általános, középiskola és persze az egyetem, bolt gyógyszertár, posta stb.. egy saját város a városban, mindez egy park/erdő kellős közepén. Jó lenne, ha itt nőhetne fel, ezen merengtem miközben néztem hogy alszik. Álmodozásomból csak egy esőcsepp hozott vissza a földre, ó-ó ez király kis kocsival vagyunk esővédő a másik kocsihoz van, konkrétan semmi nincs nálunk ami meggátolna a ronggyá ázástól, és kb. félórára vagyunk az otthontól.  Induljunk hátha hazaérünk az eső előtt, gyorsan végigpörög az agyamon a lehetőségek tárháza A-B-C terv. Itt van a rokonunk PUB-ja oda betudunk húzódni, igen ám de az később nyit ráadásul cigifüstős , ez kilőve, telefon van nálam, hívhatok taxit amíg ideér addig behúzódunk valahová, igen ám de akivel szerződésben vagyunk taxis társaság az csak este dolgozik a másik számát meg nem tudom. Ez a terv is kilőve. Megyünk tovább, eső még nem esik, új terv van egy tűzoltóság és egy autószalon útközben. Remek ha esik akkor bemegyünk a tűzoltóságra! A Tűzoltók jó fejek, ezt mindenki tudja, oda úgyis beengednek, mert róluk még vers is van, és még is csak jobb ötlet mint az autószalon. Legalább látunk tűzoltókat, és megnyugtat az a tudat, hogy oda mehetünk, nem véletlenül írta József Attila, hogy „Tűzoltó leszek s katona”, ha nem lennének jó fejek nem szerepelnének versben, és nem akarna minden gyerek tűzoltó lenni. És különben is én még nem találkoztam rosszfej tűzoltóval és nem is hallottam róla, hogy lenne ilyen. Viszont bunkó autószalonos és pultossal igen, és különben is ki hallott olyan verset, hogy „autókereskedő leszek s kocsmáros”, ugye- ugye nincs ilyen, mert köztük vannak bunkók és senki nem akar bunkó lenni. Eső nem esik menjünk tovább, majd legközelebb bemegyünk, igen ám, de ha nem állunk meg hazáig nincs lehetőség tényleg sehová beállni, ezért a tervek elfogytak, maradt a rohanás hazáig, ami nem egyszerű egy babakocsival, egy Alexszel aki 20 méterenként kiköti és leveszi a sapkáját, nem baj rohanok tovább már csak 100 méter és otthon vagyunk, eső még nincs. Hazaértünk, ronggyá ázás nélkül, bár rólam ömlik a víz, Alex rám néz és vigyorog mintha tudná, hogy apa kiköpte a tüdejét a semmiért….       

 


         

 

Figaro 2009.05.11. 08:30

Választás....

Szokatlan módon tegnap után ma újabb spot J))! Ismét mérlegelnünk kell, vagyis igazából, talán nem is kellene. Éjjel ugyan nem szó szerint így, de a lényege ez volt, burkoltan feltette a főnököm a kérdést, hogy válasszak a gyerek és munkám közt. Maradok itthon „bohóckodni” vagy dolgozom normálisan, mert ilyen „hébe-hóba” bejárok módon nem tudnak rám számítani. Már a burkolt kérdés undorító, hogy jön ahhoz bárki, hogy választás elé állít egy másik embert, hogy a munkád vagy a gyereked? De mivel ez is jelenleg a bevételi forrásunk ezért nem küldtem el sehová, pedig a nyelvem hegyén volt, ráadásul az ő helyzetét is megértem. Nem tudtam mást csinálni, mint felvázoltam a jelenlegi helyzetet: tételezzük fel, hogy Alexet elhelyezzük bölcsödébe, ez legkorábban szeptembertől lehetséges, kb. egy hónap a beszoktatási idő, ez így már október, ekkor már ősz van elkezdődnek a betegségek valakinek itthon kell vele maradni, ez valaki igen valószínű, hogy én lennék, amire keresztül vergődik az összes bölcsi betegségen, az kb. december, ebből adódóan, ahogy Ő gondolja ebben az évben nem igazán számíthat ettől több bejárásra. Ismét egy pont amikor én, mint pasi élem át azt amit nők ezrei, dolgozol vagy gyereked van? És ismét gondolkodhatunk! Lehet, hogy túl nagy árat fizetünk azzal, hogy megpróbálunk liberálisok lenni? Igen, ha a nő kap egy jobb állást, maradjon a pasi otthon? Ez megoldás hosszútávon?  Vonjunk mérleget leállítottunk egy induló vállalkozást, mert Alex mellett itthonról nem igen lehet csinálni, jelenleg egyenlőre úgy tűnik, hogy tényleg beton biztos állásomnak lőttek.. De ezt mind nem tudtuk előre, mi lett volna a másik alternatíva? Alex anyu marad itthon 2 év múlva visszamegy a régi állásába, igaz ott utazni kell, közben nekem marad a munkahelyem, a vállalkozás zötyköl tovább, ha nem is milliárdokat keresünk vele, de mégis van bevételi forrás abból is, így nagyjából kompenzálva lenne a havi büdzsénk. Most mi a helyzet, Alex anyu jó állásba, apa munkanélküli, tehát új terv kell. De nem beszéljünk a mi lett volna ha mondatokról, menjünk előre nézzük, mit hoz a jövő!      

5 hete vagyunk ketten itthon, már levonható a konzekvencia abból, hogy az emberek hogyan állnak a  pasi babakocsival szindrómához. Eddig nem mertem összesíteni, mert bíztam, Madách is írta: „Ember küzdj és bízva bízzál”, én bíztam benne, hogy örök pesszimistaként én sarkítom ki, vagy értem félre az emberek viselkedését, sőt tovább megyek, előre hangsúlyozom nem vagyok hím-soviniszta, de nem általánosságban az emberek, hanem a nők hozzáállását. Gondolatmenetem már az első héten, az első párnapban kezdet  a babakocsispasi kontra nők felé tendálni. Már az első héten feltűnt, hogy konkrétan tökmindegy, hogy zebrán mellékúton, vagy bárhol próbálok átkelni babakocsival az úttesten, konkrétan ez nem nagyon tűnik fel az embereknek, de leginkább a női vezetőknek kortól hajszíntől függetlenül, sőt ezt még fokozni is tudják, a ki bír közelebb elhajtani a babakocsi mellett versennyel, persze ez biztos nem tudatos csak egyszerűen nem vesznek észre, vagy Harry Potter köpenye van rajtam. Számoltam ugyan cetlit nem vittem strigulát húzni, de nincs is rá szükség, 5 hét az 35 nap ebből leszámoljuk amikor dolgoztam, vagy 3asban sétáltunk még mindig marad 25 nap napi 2 sétával a már megszokott útvonalon naponta 15x kelek át úttesten ez 375 átkelés ez a szám azért fontos, mert ebből a számból női sofőr egyetlenegyszer sem állt meg, hogy átmenjek a gyerekkel az úton, bámulni ebből a számból kb. 372 bámult, de valahogy nem volt fontos megállni, kb. 112-nek sikerült majdnem keresztül menni a babakocsin is. Nem értem miért, először arra gondoltam, hogy nincs gyerekük nem tudják milyen átjutni egy úton. Aztán arra, hogy köcsög szenvedjél.. Aztán arra, hogy nem látnak minket. De már rájöttem, hogy ez mitől van, ezt majd a végén addig még egy két történet. Alex anyu is megerősített, hogy nála is inkább pasik álltak meg a nőkre nem igazán volt ez jellemző. De nem csak az utakon van ezzel probléma, gyakorlatilag mindenhol. A boltban kilóskenyérrel keresztül gyalogol rajtam, úgy hogy a babakocsival rendőrkanyart kell csinálnom, hogy ne üsse le a gyereket, és ha utána szólók, rám néz, de még csak nem is sérelmezi, lehet hogy ő sem lát minket. A kedvencem a posta, itt konkrétan pénteken már 3x-ra fordult elő, hogy felgurulunk, az ismeretlen középkorú nő keresztül gyalogol a babakocsi elején, majd bemegy előttünk az ajtón, és becsukja maga után. Én hiába nyúlok az ajtó után, hogy legalább megfogjam, hogy ne  csukódjon a gyerek lábára, el kell rántanom a kocsit, mert Ő nem lát engem megy, szerintem még életében soha nem csukta be az ajtót maga után, de most igen, ránk. Nem baj nyújtózkodás ajtónyitás, lábbal kitámasztás kocsibetolás, és utána szólás, hogy legközelebb bátran b**d rá a gyerekre, nincs szemed  b***g. Mire visszabüfög, hogy Ő nem látta, hogy be akarok jönni, tényleg biztosan nem feltűnő egy fekete babakocsi egy akkora helyen ahol pont megfordul, ráadásul félig átlépi az elejét, hogy ő érjen előbb az ajtóhoz. De nem csak utak vannak, meg post van még pék. Itt 2 lépcsőt kell felmenni, pont feltudom tenni a lépcsőtetejére a kocsi első kerekét és már az ajtóba vagyok, ahol tudok begurulni, vagyis tudnék, ha kedves vásárlók akik rendszerint középkorú nők, nem jönnénk velem szemben és nem kellene a kocsit a két hátsó kerekén olyan 45°-os szögben kb 5 percig tartani, amíg hajlandó kimászni az ajtóból. Ismét egy női story Ő már észrevett minket, idősebb bicikliző nő: járdán tolom a kocsit mire Ő jön mögöttem biciklivel (járdán) az út egyébként egy egyirányú utcába vezet, ugye ismerjük a kreszt járdán nem biciklizünk ha van úttest, egyirányú utcába sem biciklizünk szembeforgalommal. Tehát jön mögöttem és beszól, hogy nem tudja az útszélén tolni azt a kocsit, hogy elférjek én is? Na itt elszakadt a cérna, kevésbé finoman és halkan elmagyaráztam neki, hogy jelenleg egy járdán teker ráadásul egy egyirányú utca felé tart. Rájöttem mi a gond: drága nem tudom feldolgozni, ha pasi tolja a kocsit típusú női olvasóim, tudom láttok minket csak az agyatok nem tudja feldolgozni, hogy pasi tolja a kocsit ezért lányos zavarotokban, úgy tesztek mintha nem lennék ott. De jelzem ott vagyunk!

Összegezve én eddig is megálltam az autóval, ha láttam egy babakocsist nemtől függetlenül, ha gyalog voltam kicsit félre tudtam húzódni, hogy elférjen, az ajtót is meg tudtam tartani, hogy beférjen. Ne értsen félre senki, én ezt nem várom el, megoldom egyedül is, nem kell megállni, nem kell segíteni felvinni a kocsit, és nem kell nyitva hagyni az ajtót! Csak annyit kérek ne üss el, ha megyek felfelé kocsival a lépcsőn várd meg amíg felérek, és az ajtót ne csukd ránk! Ez teljesíthető ugye?

Figaro 2009.05.07. 17:29

Ki marad otthon?

Egy picit most visszakanyarodok az elejére. Ki marad otthon? Ez talán a legnagyobb kérdés. Van élethelyzetek, mint például a miénk, amikor a párodnak azt dobja a gép, hogy az otthonunkhoz közel kap egy nagyon jó, ez hülyeség melyik állás nagyon jó(?), tehát kap egy állást, illetve egy más nagyobb pozíciójú munkakört, mint az előző.  Nálunk igazán ez nem volt kérdés, jelenleg Ő kapott jobb ajánlatot, úgyis vissza kellene mennie dolgozni előbb-útóbb, akkor próbáljuk úgy alakítani az életünket, hogy mindenkinek jó legyen. Van ugyan egy saját cégünk, ezt ugyan én vezetem, de ez inkább hátrafelé megy, mint előre, ezért is dolgozom máshol is, ahol szerencsére kivitelezhető, hogy úgy dolgozzak, hogy közben itthon maradhatok délelőttönként Alexszel. Pofon egyszerű megoldásnak tűnt, nagyszülőkre nem igazán tudjuk rábízni, a bölcsőde abszolút kilőve. Én úgy gondolom, hogy addig, amíg a gyerek nem tudja elmondani, hogy mi a baja, addig ne menjen bölcsődébe, mit érzékelnénk belőle, a gyerek reggel sír amikor otthagyjuk és nem tudjuk igazán, hogy miért, azért mert velünk akar lenni, vagy azért mert mit’tom én ütik, vagy ordibálnak vele a gondozók. Nem tudja elmondani, hogy apa vagy anya ez nem jó nekem, ezért.. Tehát bölcsi is kilőve, ezért maradtam én. Első gondolatra tényleg nem lehet bonyolult, most mi abban a nehéz, hogy itthon ülök vigyázok a gyerekemre? Igen ám, de akkor jön a rideg valóság, ez talán mégsem ennyire egyszerű. A legnehezebb talán az amikor tudatosul benned, hogy hello, a gyereket fejleszteni kellene, igen ám de hogyan? Nem tehetem a tv elé, hogy tanulj meg beszélni, tanuld meg a színeket, tanulj meg járni, tanulj meg evőeszközzel enni, és még sorolhatnám. Ezek olyan alapvető kérdések amire nem is gondol az ember fia, mert ugye mire mész haza? A feleséged örömmel beszámol, hogy képzeld a gyerek megtanult kanállal enni, megmondja, hogy milyen színű apa autója, stb.. Ilyenkor nem csapódik le, hogy igen ebben a feleségednek van némi munkaórája, hogy a gyerek tudja, hogy az autóm szürke, igen valószínű, hogy nem magától találta ki, de erre ugye nem gondolsz. Itt jön először a hidegzuhany: felelősség: nekem kell megtanítani szinte mindent a gyereknek, fasza(!) rajtam múlik a gyerek mennyire lesz IQ 2. Ha ez még nem okozna elegendő belsőkonfliktus magadban, akkor az majd fog amikor kimész az utcára babakocsit tolva, és nem csak ma látnak az emberek, hanem, holnap, holnapután is, igen téged a gyerekkel minden nap, néznek ám furcsán. A megszokott kisboltos megkérdezi, te vagy otthon a gyerekkel? Most erre mit mondjak, nem én a feleség vagyok csak arcot cseréltünk? A sok, furcsa bámuló tekintettől, lesajnáló anyukáktól, jön még egy lapát belsőkonfliktus, baromi hasznos része vagyok most a társadalomnak, egész nap otthon ülök, naponta 2x gyereket tologatok a városban, hát ez qrva jó, nem hogy inkább dolgoznék, mint minden normális pasi. Ugyanakkor a másik füledben pedig cseng a gondolat, de csak nagyon halkan, hogy kérdezzük már meg az utcán, mégis hány pasi vállalná ezt be, csak azért mert az asszony kap egy állást, lehet hogy mégis én vagyok a normális és a többi nem? Ezekkel a gondolatokkal, hidd el kedves férfi társam, ha te úgy döntesz, mint én el leszel egy darabig, amíg talán helyre áll benned belső konfliktus, ha helyre áll. Egy nagyon kedves barátom aki mellesleg pszichiáter és nő, mondott egy nagyon jó segítséget. Állj úgy a dolgokhoz mintha nem lenne anyja, mintha egyedül nevelnéd a gyereked, akkor is meg kell tudnod oldani/kezelned a helyzetet, épp úgy mint most, de most mázlid is van mert van anyja a gyereknek aki amikor hazaér segít. Véleményem szerint igaza van, már leszarom, hogy néznek rám a drogériában amikor begurulok babakocsival vásárolni, vagy a barkácsboltba csavart venni a hintához, esetleg a műszaki áruházba termékinformációt kérni.. Vagy Postán sorba állni, és közben a bámuló emberek fejét nézni, amikor próbálod nevelni a gyereked, hogy kisfiam ne rúgd le kérlek a cipődet, mert megfázik a lábad…

Figaro 2009.05.05. 20:05

Ebéd

Kaptam már az élettől sok pofont, volt amiből nehéz volt felállni, volt amiből könnyebb. Soha nem bíztam igazán senkiben, mindig pesszimistán álltam mindenhez és mindenkihez, ma nem, és ez hiba volt, soha ekkorát nem csalódtam, mint ma, ez aztán pofon volt a javából abszolút nem várt, de az élet ettől szép amibe nem döglesz bele az megerősít, az hogy hogyan tovább majd az idő megoldja..

De mindegy ma nem ez a téma, (ezt majd egyszer talán egy spotban…) hanem az ebéd. Amikor úgy döntöttünk, hogy én maradok itthon a nagy kérdés a kaja volt mit eszik a kiscsávó? Nem azért, mert nem tudok főzni, ez elég jól megy, hanem hogy inkább változatos legyen, Ő mindig valami jót változatost egyen, nekem tök mindegy mit tolok az arcomba, de neki annyira nem biztos. Ezért megszületett a döntés rendelünk. Előtte azért volt varia ugyanis nálunk kisvárosunkban van ilyen igazi kisvárosi „Önkormányzati” kifőzde, persze van sima kifőzde és számos étterem is, de igazán ami számításba jöhetett az a házhozszállítás és városi. Ecsetelhetném, melyiknek mi az előnye de gondolom mindenki sejti. Tehát döntöttünk/ttem házhozszállítás! A „mindenkire mi főzünk” szlogenűt választottam, itt elég sokan rendelnek, jó nevű emberek adják a nevüket hozzá, biztos nem lehet olyan tré.. Teszteltük első nap mint mindent ezt is megkóstoltam, mielőtt adtam volna Alexnek, szerintem ezzel mindenki így van mielőtt valamit adsz a saját gyerekednek leteszteled, így volt ez mindennel, régen az orrszívóval, az orrba fújó tengeri sós orrtisztítóval, de még a panadolt is leteszteltem, hogy milyen ízű mielőtt adtam volna neki. A kaja: kellemesen csalódtam, mert nekem ízlett az első nap sárgaborsó főzelék volt, nem vagyok valami nagy főzelékes, de tényleg finom volt. Ezt igazolta Alex is a levest és a főzeléket is már az első nap betolta, igaz nem egyszerre mert azért az mégiscsak sok lett volna, de mivel az Övé 3x-ra megette. Na majd meglátjuk holnap, ez nap sem volt más gyakorlatilag ezt is megette. Sőt 2 hétig ezt rendeltük hétvégére is neki és gyakorlatilag mindent megevett. Tegnap Alex anyu   nyomására kipróbáltuk az „Önkormányzatit”, napokig nem hagyott békén, hogy az mégis több te is tudsz belőle enni stb… Hát nem jött be egyrészt mert, délelőtti alvás után mindig ebédeltünk így jött ki a lépés, tegnap nem mivel Gastroyal bácsi nem hozott kaját, nekünk kell érte menni, ezt elég nehéz volt elmagyarázni egy 1 évesnek, amikor felkelt megkérdeztem, mint mindig, hogy éhes-e, délelőtti alvás volt így tudja, hogy amíg Ő alszik megjön a kaja ami bent a hűtőben apa onnan veszi ki, hát ahogy kell mondat hangzott el: éhes vagy óriási vigyorral mutat a hűtő felé és közben mondja, hogy ŐŐŐŐ, ekkor legyél kreatív, na most mi legyen. Próbáltam elmagyarázni, vagyis mondani, hogy Alex ott most nincs kaja, fel kell öltöznünk és el kell érte mennünk, szegény 3x-ra értette amikor nem nyitottam ki a hűtőt, hogy ma onnan nem lesz kaja, ez kegyetlen sírásba torkollott, apa nem ad enni érzése lehetett. Még jó, hogy van itthon joghurt, és gyümölcs mindig, így reszeltem almát körtét, bele a joghurtba, hűtőből ki, ez más majdnem ugyanaz, hát a felét beküldte a nagydoboz joghurtnak. Utána szép lassan felöltöztünk és elmentünk ebédért. Megjegyzem itt előre drágább mint a rendelős, haza vittük oda-vissza bolt járattal együtt kb. 1.5 óra volt az út, ez nem gond mert ennyit szoktunk sétálni délelőtt. A kaja konkrétan 2 kanállal több mint a kiszállítós, a húst frankón nagyítóval kellett keresnem a másodikban, a nevét ne is kérdezd mert nem tudom a leves édes volt, amit rám köpött, ezzel jelezvén, hogy ezt edd meg te, próbáltam trükközni, hogy a kiszállítások dobozába tettem, nem jött be nem ette meg. Konzekvencia levonva: holnaptól ismét Gastroyal bácsi hozza az ebédet, mert azt megeszi, mert ott van mire felkel, és mert tényleg finom, és bőven elég a „nyugdíjas menü” fantázianevűt rendeljük ez változatos és nagyon szereti. Tehát ha egyszer valakinek döntés kell mit egyen olcsón a kicsi csak ajánlani tudom.    

Figaro 2009.05.03. 11:45

Térképész Reloaded

Kicsit kevesebb, mint egy év telt el az utolsó bejegyzés óta hosszú, de mégis rövid idő volt.

Nagyon -nagyon sok minden történt összefoglalni egy pár sorban szinte lehetetlen, de nem is szeretném. Hogy miért most? És miért kezdem újra? Mert új helyzet alakult ki családunkban.

Az elmúlt hónapban sok igen nehéz döntést hoztunk meg, kalibráltuk a jövőnket, Alex jövőjét stb..

Amiért a blog most újra feléled annak oka, hogy Alex anyu visszament dolgozni és én maradok otthon a már nem kicsi, hanem hatalmas térképészünkkel. Ez persze így nem teljesen fedi a valóságot, mert én is dolgozom,  csak munkámnak hála én délelőtt délután szabad vagyok tehát lehetek én otthon, igaz amikor Alex anyu nem dolgozik akkor én nem vagyok otthon, de mégis van egy rendszer H-P-ig apával hétvégén anyával a kiscsávó. Itt most biztos sokan szörnyűködnek, hogy hogyan lehet ilyet csinálni? Kérem tök egyszerű így… Alex anyu kapott egy igen jó lehetőséget, amit kár lett volna kihagyni főleg annak tükrében, ahogy kicsiny országunk gazdaságilag most áll, 1 max. 2 év múlva úgyis vissza kellett volna mennie dolgozni, ha lehetőség ami kategóriákkal jobb mint az előző helye, bár ez nem is jó szó, hogy jobb inkább más cégen belül maradt egy nagyobb pozícióban, a lehetőség most volt adott, nem egy év múlva, tehát ezt valahogy meg kellett oldani. A megoldás ez: apa marad, anya megy dolgozni.

 

Én bevállaltam, mégis mi lehet nehéz otthon ülni egész nap és vigyázni a saját fiamra, mellette tudok dolgozni és minden happy a jövő talán részlegesen biztosítva. Igen ez volt a hozzáállás.

Eltelt egy hónap, belátom ez nem ennyire egyszerű!

Nos hát ezért indul újra a blog, hátha vannak még apukák akik ugyanezt az utat választják, megpróbálok segíteni én, hogy és mint próbálom megoldani a napunk.

Remélem újra segít mindenki…

Addig is egy kép az első szülinapról…

 

Figaro 2008.05.27. 08:55

Együtt dolgozunk

Alex anyut elküldtük ismét, most ugyan nem vásárolni, csak a fodrászhoz ez mondjuk olyan kétórás projekt.  Ma reggel olyan fél 8 körül el is ment, ketten maradtunk. azt hiszem sikerült tökéjre fejlesztenem a munka melletti babázást. Hozzávalók: Alex, Laptop, 2db mobiltelefon, vezetékes-vezetéknélküli telefon. Kivitelezés: Alex balkézben a vállon, balcombon laptop, bal fülben mobil bluetooth, jobb kézben vezetékes telefon, a laptopból Szinetár Dóra énekel, a hangjára megnyugszik, a Hooligans nem jött be. Így tudtunk együtt dolgozni, miközben Ő gügyög a vállamon, a másik kezemben az egyik kereskedelmi tv marketing igazgatója, beszél a fülembe, problémát közben csak az fokozza, hogy egyszerre megszólal, vagyis rezeg mindkét mobil. Hát így telik a reggelünk közben mivel minden vezeték nélküli, elmegyünk együtt tejet melegíteni…..     

Figaro 2008.05.23. 18:47

Új Lötty

Hát ismét jó régen nem írtam… Bocsi mindenkitől, de mint majdnem mindig, dolgozom. Mondjuk most is, de hála magenta szolgáltató stickjének, itt ülök a laptoppal az ölemben, és úgy gondoltam munka helyett, megírom a mai postot ami egy kicsit előre is tekint egy pár napot, de ezt majd a post végén. Megint nem otthon vagyok ezért szorulok a 21. századi technikára, ahol a net már nem csak kábelen jön. A hétvégém is munkával telik, túl sok időm nem lesz írni.
Ami eddig történt: Alex a Protexin abbahagyás után ugyanazokat a tüneteket produkálja mint előtte. Egyhetes kúrát mondott a doki ez az előző post megírása után lejárt, tehát kezdhettem volna előröl írni, pedig lekopogtam.  A dokink tegnap mondott még egy tippet, vagyis valami Normaflore nevű      -remélem jól írtam a nevét- löttyöt napont 4x kell neki adni, utána ismét jöhet még egy kúra Protexin. Reméljük tényleg segít, szegény csak hőmérőzésre tud kakilni amióta nem issza a port. Egyébként minden rendben vele, szépen nő, és valami hihetetlen aranyos ahogy hatalmas mosolyt nyom amikor hozzászólok. Ismét voltak babalátogatók tegnap, ezt már jól bírta, és hála a magasságosnak nem lettünk gazdagabbak, egy csomó hülye játékkal, az egyetlen látogató volt aki megértette, hogy ha hozni akar valamit, akkor mondjuk hozzon pelenkát, azt nem lehet elkúrni, rá van írva a méret, és tuti kell még egy darabig… És nem utolsó sorban jó látogató volt, mert Alex apunak is hoztak egy üveg whisky-t .
Ami ezen kívül a post írásra ösztönzött még, hogy beszúrjak egy klipet, mert hétfőn lesz a házassági évfordulónk, ki tudja hol leszek akkor,  bocsi, hogy dolgozom, ezúton kívánok előre, tudom ezt utálod, ha előre kívánnak bármit, de mondjuk ne hallgasd meg hétfőig, ezt mondjuk úgysem fogod kibírni, de nem baj,  Boldog Házassági Évfordulót Alex anyu!

Figaro 2008.05.17. 20:36

1 hónapos lettem...

El sem hiszem 1 hónapos múlt a kisfiam tegnap. Nagyon sok minden történt az elmúlt egy hónapban, túla azon, hogy megszületetett, megtanultuk értelmezni a jeleket, gügyögéseket amiket közvetít. Leszámítva azt a pár sírós éjszakát amit a has fájás okozott, de ezt a dokink megoldotta, gyakorlatilag nem sír kivéve a fürdést azt mostanában ismét végig üvölti. Gyakorlatilag nem sírva kommunikál, hanem gügyög valamit, Alex anyu már megtudja különböztetni melyik, melyik mikor éhes vagy unatkozik. Mostanában rászokott arra is amit anya hasában csinált, hogy délután alszik, este fent van és nem akar aludni. Megtanult büfizni és pukizni is, bár ebben segítettem neki jó apa módjára rendre bemutattam, melyiket, hogy kell csinálni, aminek az eredménye az lett, hogy Alex anyu minden büfinél megkérdezi, hogy ez melyikőtök volt…. Napról- napra egyre többet van fent, így már szinte minden nap tudunk nagyokat játszani, már ha nem kell éppen dolgoznom, új vállalkozásban is segített a desinget kialakítani, sok ővel jelezte tetszését a dolgokra..    
öt sört, mert 1 hónapos lettem

Figaro 2008.05.11. 13:16

Túl a 3. héten

Szerdán elmúlt Alex 3 hetes, hihetetlen ezt minden héten megállapítom, hogy milyen gyorsan megy az idő, lassan tényleg arra eszmélek egy reggelen, hogy ma diplomázik. Az orvosunk itt volt a telefonos diagnózisát személyesen is alátámasztotta, ehhez jól megvizsgálta Őt is és a kakis pelust is, valami bélflóra problémái vannak, ahogy rám nézett, látta, hogy tükröződik az értelem az arcomon, amikor a szakszavakkal ellátott beszédébe belekezdett, ezért rám való tekintettel váltott Alex apu nyelvre és elmagyarázta, hogy tudjuk a gyomorban vannak jó és rossz bacik, a jó baciknak le kell győzni a rosszat, ezt a mi szervezetünk már magától tudja, de van amikor nekünk is segítség kell ehhez, és Alexnél is ez egy ilyen helyzet. Ezért javasolt egy Protexin nevű port, amit anyatejbe feloldva kaja előtt, közben, vagy után adjunk neki naponta egyszer, egy hétig előre kikeverve anyatejjel.   Most várunk mi történik.. Igazán nem akarom ismét elkiabálni, de úgy néz ki, hogy használ….  Tegnap megvolt élete első esküvője is, amit természetesen végig aludt, nem zavartatva magát, hogy kb. 40 ember bámulja folyamatosan a kocsiban, a teljes szertartást végig aludta, előtte és utána is középpontba volt, de Ő erről mit sem sejt, az esküvői vacsorán ugyan már nem voltak ott Alex anyuval ott próbáltam egyedül képviselni a családot, azt hiszem sikerült, bár megfogattam magamba, hogy többet egyedül nem megyek, leginkább azért, mert az összes már gyermeket már szült hölgy arra volt kíváncsi, hogy hol szült, mennyiért, mikor, hány kiló, hová járunk dokihoz, milyen volt ez, milyen volt az (?), hogy alszik, eszik, pisil stb….. A 122-dik kérdezőnél, már rutinból soroltam, kérdezés nélkül az adatokat, miközben burkoltam a rántott húst az arcomba, azt hiszem a végére jobban elfáradtam, mint az ifjú pár, és rengeteg „jó tanáccsal” és süteménnyel tértem haza.     

A Protexin Restore speciális gyermek formula, mely 15 tasakban, dextránba zárva granulátum formájában tartalmazza a következő baktérium törzseket: Lactobacillus rhamnosus, Lactobacillus acidophilus, Lactobacillus casei subsp.casei, Lactobacillus breves, Lactobacillus plantarum, Bifidobacterium longum, Bifidobacterium infantis, melyeket vízben, gyümölcslében, vagy anyatejben feloldva javasoljuk bevenni az antibiotikummal történő kezelés megkezdésekor, vagy egyéb más, a bélflóra regenerálását szükségessé tevő esetekben és azt követően a tünetek megszünéséig.

http://www.vitaminkosar.hu/termek/protexinrestore/

 

Figaro 2008.05.08. 13:23

A múmia

Ha tükörbe nézek, egy múmia néz rám, mondtam is Alex anyunak, hogy „fáradtnak tűnsz, mintha nem a régi volnál”, ugyanezt a kollégáim is megjegyezték tegnap reggel, úgy néztem ki, mint akin keresztül ment oda-vissza a Sopron IC . Ugyan már semmi, csak gyerekem van…, és nincs rajta kikapcsoló gomb, sem némító, de még az elem se merül le benne…
Egy picit elkiabáltuk, mégsem használ a tea. Kedd este 8-tól fél 1-ig tartott az ordító hadjárat, Anya – Apa dobhártyája ellen, ez tegnap délelőtt folytatódott, ma éjjel némi megszakítással ismét. A dokink ma jön, megnézi mi a szitu, de tegnap már javasolta, hogy vegyünk egy üveg Infolacot és kezdjük el adagolni, remélem nagyobb baj nincs, bár Ő a székletből (színe) valami bélflóra problémára gondol, mondom remek, ezt legalább tudjuk kezelni, bifiduszeszenzisz(!) vagyis, inkább a tovább fejlesztett elkazaidefenzisz, veszek neki Actimelt a sarki fűszeresnél, és megoldottuk a gondot… Az orvos szerint nem van, valami kimondhatatlan nevű csodaszer, aranyárba, természetesen az OEP nem támogatja. De mielőtt egy vagyont költenék, gondoltam jöjjön ki és nézze meg, hátha nem is ez a baja..  Kíváncsian várom a fejleményeket, remélem nincs valami nagy baja, csak lehet hogy most tudatosult benne, hogy megérkezett a kicsi világunkba, és épp kormányválság van, a Szlovákok előbb vezetik be az Eurót mint mi…..

Figaro 2008.05.05. 18:50

Egy nehéz nap..

A gyomorfájás úgy látszik, megoldódik. Azt hiszem Cucka kommentje használt, nem Alex, hanem Alex anyu issza a teát napi kb. 1,5 liter édesköményt. Ma nem tudom mi történt egész nap reggeltől- estig bömbölt, gyakorlatilag semmit nem tudtunk kezdeni vele, addig hagyta abba, amíg kézben volt. Nem használt se a szék, se a babakocsi, mondjuk itt volt némi „nyugalom” beletettük húzogattuk, elaludt. Ma mintha folyamatos Anya- Apa hiánya lett volna, vagy nem tudom, mi de horror volt. Így estére valószínűleg elfáradt az egész napos nyugtalanságba, és éppen mélyen alszik… A hetek telnek, szépen nő, már a múlt heti ajándék pelust kinőtte, a csomag jó negyedét átadtuk az enyészetnek, hétfő van, ma van a méréses nap kíváncsi vagyok mennyit szedett fel, már a combján rendesen látszanak a hurkák… A látogatások első fejezete  a hosszú hétvége alatt lezajlott, az utolsó vasárnapi látogatót már átaludta.
Mire befejezetem a postot Alex anyu ismét elment egy kicsit shoppingolni, igaz most nem egy túl messzire csak a boltig ez oda- vissza kb. 20 perc, érdekes, mert most nem küldtem Ő kérte, menne egy kicsit sétálni. Tényleg kemény nap volt….. Nem csak nekem ezek szerint, bár tényleg nem volt egyszerű, egy project körvonalazódik a fejembe már a múlt hét közepe óta, ez szinte minden szabad gondolatom kitölti, folyamatos megvalósítási terv, lépésről- lépésre végig játszása mellett már nekem is szükségem volt délután egy kis ügyféllátogatásra, hogy ne csak a sírást halljam egésznap, de én helyzetem sokkal egyszerűbb, beülök a kocsiba, felkeresem az ügyfelem. A lakás és a cím közt bőven van időm gondolkodni. Így megértem Alex anyu sétálási vágyát.     

Figaro 2008.05.02. 13:01

Első Látogatsások

Tegnap túlestünk az első kisebb látogatói rohamon, és az első babakocsis sétán is. Elmúlt két hetes úgy gondoltuk, hogy hosszú hétvége révén a rokonok most ugorjanak be hozzánk. Meglátogatott a nyíregyházi nagyi, és a győri nagybácsi/nagynéni, és Alex anyu barátnője is beugrott Nyíregyházáról kis családjával. Egy csomó hasznos ajándékkal elhalmoztak minket, és nálunk töltöttek egy fél napot, előtte pedig elmentünk a nem túl távoli boltba bevásárolni apának tüdő ropit. Az összteleszkópos háromkerekűnk első vizsga útja volt. Érdekesen vizsgázott, a macskaköves részen, szegényke vesekövét kirázta, de Ő ezt végigaludta, a sima egyenes terepen csak úgy suhant, mint Raikönnen Spanyolországban. A látogatás első fejezetét is végig aludta, a másodikban már fent is volt, de estére érezhetően Ő is elfáradt, magnyugvást megint csak apán talált, ez érdekes volt, ezen a ponton elgondolkodtunk rajta, hogyan tovább a látogatókkal, mert ezen a hétvégén még lenne két kisebb roham. Estére annyira elfáradt, és valószínűleg annyi új inger érte, hogy tényleg csak a mellkasomon tudott megnyugodni, olyan erővel szorította az egyik kezével az ingem nyakát, a másikkal az mellkasomon az inget, hogy gyakorlatilag nem lehetett kivenni a kezéből, egyáltalán nem tudtam letenni az ágyába, mondjuk nem mintha leakartam volna tenni, örültem hogy megnyugodott, és nyomtunk egy nagy szunyát, amikor már ébredezett nagy nehezen elengedett, mert menni kellett ennie, utána sem jött be az ágy, jött anya mellkasa, így aludtak kettesben az esti fürdésig…
Új menüvel bővült délelőtt a blogunk saját fotóalbum. Az oldalsávon megtalálható a címkék alatt.

Figaro 2008.04.30. 17:19

2 hetes nagy fiú

Ismét eltelt egy hét, mintha tegnap írtam volna, hogy „egy hetesek lettünk” és már itt a második hét, ez már elég kemény volt, a szívem szakadt meg ma, hogy nem tudok segíteni, még mindig nem megy a kaki meg a büfi, így délután háromra jutottunk odáig, hogy sikerült elaludnia, reggel 9-kor kelt. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a cumisüveg egyszerűen nem kell neki simán kiköpi ebből próbáltuk adagolni neki a teát, a doki azt mondta, próbálhatjuk a Mecsek nevezetűt, ez tegnap eset még bejött ivott egy kicsit nem sokra rá nagy puki, és alvás reggelig, majdnem szó szerint Alex anyu keltette fél kettő magasságában, hogy most már jó lenne enni, mert fél 8 óta nem kajált. Reggel kilenctől viszont szegény szenved az üvegből a tea nem kellett, úgy ami belement a szájába azt úgy istenesen visszaköpte apára, a Mecsek tea nem jön be nála, kaptunk valami Babamosoly (Herbária) nevű édesköményt, ezt próbáltuk neki délután adni, üvegből ez sem ment kilöki a nyelvével a cumisüveget, itt jött a megváltó ötlet, kanál, valamelyik Aventes cucchoz kaptunk etető kanalat igaz kicsi, de úgy van kialakítva, hogy pont belefekszik a szájához szinte csak lapátolni kell bele a cuccost, így már szerencsére ment, nem mondom, hogy nem ment mellé úgy a negyede, de legalább a nagy részét megitta. Tényleg kipróbáltunk mindent, még a lázmérőzést is, ez mondjuk szerintem egy kicsit durva, a doki javasolta, hogy dugjuk be a lázmérőt a seggébe, majd húzzuk ki, ezt ismételgetve, ki jön a levegő egy jó nagy puki kíséretében, hát nálunk ez sem jött be. Mivel van AngelCare azért azt mondta nyugodtan fektessük hasra, ha csak így tud elaludni, ha gond lenne az úgyis jelez, csak ne szokja meg, hogy úgy alszik. Ez már néha segít, ha elalszik rajtam vagy Alex anyun (képen) utána beletehetjük az ágyba hasra, és tud aludni, de délelőtt ez sem ment, délelőtt semmi sem ment, de olyan édes volt, cumisüveggel a kezemben, kértem, hogy igyon egy kicsit ez tegnap segített, hátha ma is fog, tudjátok: apa segíteni szeretne neked, apa kedvéért igyál egy kicsit szöveg, ekkor megtört a jég és szlopálta egy darabig, de ez kevésnek bizonyult, jött a kanál és apakedvéért, érdekes de mintha értette volna, hogy apának, és anyának ez sokkal jobban fáj, hogy nem tud segíteni, és ezért itta. Most egy picit ébredezni kezdett, ezért gondoltam bedobom a babazene „remekművet” a cd-be remélem ettől visszaalszik, úgyis ezt hallgatták még a pocakban. Így ha nem kell fel Alex anyu is tud még aludni, Ő is csak azóta alszik, amióta a kisfiunk.  Jó hosszú nap van mögöttünk, remélem az éjszaka már nyugodtabb lesz……

Figaro 2008.04.29. 16:28

Gö-gö csávó

Kedd délután van és a doktor bácsit várjuk, mert ma jön a szokásos heti látogatásra. Alex fejlődig tegnap mértük a súlyát, a hétfőt néztük ki erre a célra ez azért is jó mert egy darabig keddenként jön a doki, és egyből tudjuk mondani mi az ábra, 3890gramm, ez úgy néz ki tök jó, 3670-el született, és még nincs két hetes, a napi mérést azért hagytuk ki, mert nem akarunk parás szülők körébe tartozni, most miért evett sokat, most miért keveset stb.. még a végén egy Excel táblát is csinálnák a súlyfejlődésből úgyhogy, úgy gondoltuk marad a heti egy, ezt javasolta az orvos is, hogy bőven elég. De jöhetne már az a doki, segítenénk Alexnek, de nem tudjuk mi a gáz, a probléma szerintem összetett, egyrészt soha nem büfizik, egyszerűen nem tudunk vele mit csinálni az összes praktikát, ami neten, illetve a doki, védőnő, rokonok elmondtak mindent kipróbáltunk eredmény nélkül, ehhez társul még a kaki nyomás szegényke egész nap nem kakil, látszik, hogy erőlködik, vörösödik a feje ordít, és amikor jön a hatalmas puki megnyugszik, de ez van, hogy nem jön, ilyenkor segítenénk de hogyan (?), repülőzünk, apán pihenünk, hason fekszünk, ez utóbbi egyébként egy darabig bejön, semmi hatás nem jön a puki, beugrottam a kolléganőmhöz hoztam vagy négy különböző teát a bioboltból, kimondottan csecsemőknek, hátha valamelyik segít, ha az orvos is rábólint…
A post cím, miért gö-gö csávó, még Alex megszületése előtt elterveztük, hogy a fej nem lesz fejecske a kéz, kezecske stb.. és nem fogunk értelmetlen szavakat használni, mint például a gö-gö ,még az elején erősen koncentráltam amikor gőgicsélt (ez is az a szó, de nincs rá jobb), hogy még véletlenül se utánozzam, szegény gyerek ne nézzen hülyének, hogy az apja értelmetlen szavakat mond, egyszer csak kiszaladt egy pici játék közben a gö-gö a számon, nem tudom ki nevetett jobbat, Ő vagy Alex anyu, én pedig vertem a fejem a falba, hogy én ilyet nem, nem tudom, hogy sikerült, azóta is minden egyes játék erős koncentrálás, hogy megfelelő szavakat találjak a gö-gö helyett, nem akarok én is az a bólogató kutyára hasonlító apuka lenni, aki vigyorral a fején bólogat közben jó hangosan gö-gö-zik, és közben hajtogatja a meki közepén, hogy szájacskádba tesszük kicsike kanalacskát, és így esszük a sékecskét, ez halálom. Azóta nem volt a számon kijövő gö-gö, mondjuk lehet az is segített, hogy Alex anyu megjegyezte, kíváncsi vagyok, mikor fogod mondani fürdés közbe a megmossuk a lábacskát vagy fejecskét, eddig elmaradt….

Figaro 2008.04.26. 18:49

Egy hete itthon

Egy hetes elmúlt ugyan szerdán, de ma van egy hete, hogy itthon van velünk. Most összegeznem kellene, hogy mi történt az elmúlt héten, nem volt hiány eseményekben. Leesett a köldökcsonk, ezzel engem tisztelet meg (lent olvasható), az első két éjszaka gyakorlatilag nem éjszaka volt, többet voltunk fent, mint aludtunk, de ez szerencsére már helyre állt, már csak kajálni kell, ez viszont teljesen változó, hogy mikor, először úgy gondoltuk, hogy keltegetjük 3 óránként, ezt mára elfelejtettük, majd Ő kel, ha éhes lesz, így gyakorlatilag semmi nem változott, mert szinte óramű pontossággal három óránként felkel, néha- néha azért becsúszik +- egy óra, ez inkább csak éjjel gyakori, a büfizés ami aggasztó ez szinte mindig kimarad, kajcsi után rögtön elalszik, lehetetlen felkelteni, ezzel az a gond, hogy nem sokkal később felkel és csak szenved a levegőtől a gyomrában, és ilyenkor megy a nyafi, fejvörösödés, az első büfiig. Már napközben egyre többet van fent, és érdeklődően nézeget körbe, már néha egy kis önálló játék is belefér (képen). Az esti fürdés is már zökkenő menetes, egyedül az olajozást nem igazán kedveli (túlhordás volt így egy kicsit száraz, hámlik a bőre).  Tegnap megvolt az első kettesben töltött egy óránk is, Alex anyut elküldtük shoppingolni, mert már látszott rajta, hogy kezd zombivá válni, gyakorlatilag tíz napja nem volt civilizációban, csak a 4 fal közt. Persze nem volt egyszerű elküldeni, megígértem határozottan, hogy nem csinálunk semmi rosszat, nem ülünk ki a teraszra szivarozni egy pohár whiskeyvel, pornó filmet sem nézünk, és nem fogunk füvezni a kertben, de még a szomszéd csajszit sem szedjük fel, a célba pisilés is várat még magára. Gondolom nem túl nyugodtan, de némi unszolásra hajlandó volt felöltözni és elmenni egy kicsit vásárolni. Itthon voltunk ketten és nem történt semmi, Ő végig aludta én pedig próbáltam egy kicsit dolgozni. Amikor Alex anyu hazajött kb. egy óra múlva, egy halom kérdést tett fel, hogy mi történt amíg nem volt itthon, mintha egy hónapig lett volna oda, mondom semmi Alex kimászott a kiságyból, oda ment a hűtőhöz bevágott egy Red Bullt, kiment elszívott egy marbit, és mint látod most alszik…