Megnyugtató érzés, hogy ide is elérkeztünk, ez mégis csak egy vízválasztó, megvan a 12. hét! Bevallom, amikor elkezdetem a blog írást valami olyasmit szerettem volna, hogy túlélő kalauz nekünk férfiaknak, hogy éld túl ezt a kilenc hónapot, a hangulatváltozásokat, a testi átalakulást és minden egyéb terhességgel együtt járó, járulékos „költséget”, természetesen a túlélést jó nagy idézőjelben alatt értem, hisz optimális esetben, mi is akartuk, terveztük és, ha nem is tudjuk mit, de vállaltuk ezen időszak következményeit. Nálunk szerencsére nincs ilyen időszak, - vagy még nincs – leszámítva egy két erősebb hangulatváltozást, amikor semmi sem jó, de ezt már megszoktuk, ez olyan nőies, vannak napjaik amikor nekik semmi sem jó, ehhez nem kell terhesség ez velük együtt jár, ezt már megtanultuk kezelni az együttélés alatt, ki így, ki úgy. Egyedül ami nem volt az a hajnali 2-es gyors, (aki olvassa a blogot az tudja hogy mi, aki most kezdi az a 7. hétnél talál róla infót) ami tulajdonképpen már nem is hajnali kettes, mert mára össze-vissza jár, éjfél és hajnali négy közt bármikor jöhet, de ezt már megszoktuk, végig hallgatom a kismonológot csipával a szememben és alszom tovább mintha mi sem történt volna….  

A „túlélés” inkább saját magunkhoz kell, így hogy eltelt 3 hónap, már lehet összegezni milyen folyamatok mennek végbe bennem, és gondolom még egy pár férfitársamban is. Már írtam a tesztnél, hogy amikor kiderül „valami egész más tudatosul, most ugorjak ki a bőrömből, igen ez jó gondolat, de előbb összesz***m magam, hogy hogyan tovább.” a három hónap így telik a hogyan tovább, persze minden happy, hogy jön a trónörökös, de magamban sakkozom, hogy mi lesz holnap, hogy alakul az életünk amíg gyermekünk nem lesz pl. miniszterelnök,  és tudatosul, hogy „múlnak a gyermekévek, nincs visszaút”. Amikor belépsz egy áruházba már nem a műszaki osztályon kezded a böngészést, az mellett már csak elmész, de a babaosztály minden áruházban szinte középen van az tuti útba esik, ami még biztosabb, hogy be is mész. Az autód teljesítménye sem mindig kielégítő, ha esetleg igen, akkor is cserélni kellene valami újra, még jobbra, ha csak nem te vagy egy bank elnöke, akkor ez is jegelve, még csak három éves, bírja ez még…. A munkahely is már kicsit unalmas, lehet itt lenne az ideje váltani, de itt véglegesítve vagyok, tulajdonképp beton állásom van, nem is keresek rosszul, és jön a pici is, nem nagyon ugrálhatok, jó ez, tehát ez a témakör is jegelve. A tavaly vásárolt notebookomra is ráférne a csere, mert ez még nem DualCore, az meg azért mégis csak ott van, és ilyenkor már csendül is fel a mondat a füledben, hogy drágám az új laptop árából berendezzük a gyerekszobát………

 Ez előbb utóbb, már automatikus lesz, amikor kezedbe veszel egy újságot, új videokártya a gépbe kontra légzésfigyelő a gyereknek, hidd el az utóbbi nyer.

Lehet, hogy a „túlélés” nem is a terhességhez kell, hanem hozzánk, sajátmagunkhoz, hogy elfogadjuk a néha felesleges vágyak kielégítése háttérbe szorul, mert valami – valaki más sokkal, de sokkal fontosabb………………