Meg volt az újabb vizsgálat ma reggel, vagyis negyed napig. Ismét NST-ztek, és ismét várunk, most csak csütörtökig akkor újra ugyan ez a tortúra. Reggel 8:00-ra becsekkoltunk 10:30-kor sikerült is végeznünk, de ez is csak azért van mert van fogadott dokink aki mellesleg az ov.h. főorvos, volt olyan csóri kismama aki fél kilenctől a mi távozásunkkor is még arra várt, hogy valamelyik doki nyomjon egy pecsétet a papírjára, ekkor éreztem először, hogy van értelme jattolni, bár nem mintha unatkoztam volna, elfoglaltam magam. Tudni kell a kórházunkról, nem tudom, hogy máshol is így van vagy csak nálunk 4 lift van ebből, kettő sima személy ezek a személyzet részére vannak és kóddal működnek. A másik kettőt két liftes kezeli és mivel 6 emeletes a kórház plusz a pince szinte Ők ingáznak le és fel, ezért természetesen nem keveset kell várni. A szülészetet valamelyik okos az ötödik emeletre tette, logikát nem látok benne, de gondolom azért ha lépcsőzni küldik a kismamát, ötödik oda-vissza tuti beindítja a szülést. Amikor beértünk már eltökéltem, ha a fene- fenét  eszik is nekem kell egy kód a t**öm se fog várakozni állandóan a liftre arról nem is beszélve, hogy amíg leérek gyalog az udvarra, mert csak ott lehet dohányozni, és vissza gyalog, addigra mehetek vissza elszívni egy újabba cigit mert elillan a nikotin a felfelé lihegéstől. Tehát kód kell! Két választásom volt vagy kilesem, vagy van egy ügyfelem a kórházba és felhívom, hogy nem lenne-e olyan szíves adni egy kódot a lifthez. Az első mellett döntöttem takarítók, dokik stb. le-fel lifteztek kb. 20 perc várakozás után meg volt a kód. A napi sajtóra rá is írtam nehogy elfelejtsem. Tök jó ki kellene próbálni tényleg jól lestem, vagy sem. Ezen a szinten nem állhatok, bele mert elég nyilvánvaló lenne, hogy nem vagyok dolgozó, és a többi várakozó apuka kiszúrta volna, hogy lestem egy kódot, egy emelet le itt már nyugodtan hívhatom, először földszint, utána vissza az ötödikre kiszállni már nem lesz olyan feltűnő, így már cigizni is van értelme. Bejött jól lestem, működik, visszafelé egy doki is jött velem, fel sem tűnt neki, hogy én nem vagyok doki, mondjuk lehet azt gondolta szabad napos doki vagyok, vagy most kezdek, semmi különös nem volt én is ingben járok mondjuk a nyakkendő hiányzott, mert ugye nem ügyfélhez mentem, hanem kórházba, de a napi sajtó a kezemben már csak egy köpeny kellet volna és mint egy kiköpött doki, még egy kicsit elméláztam azon hogy a céges kitűzőm fordítva felrakom, hogy ne lássák a cég nevét, de eddig azért már nem fokoztam. A lényeg kód megvan, csütörtökön pedig folytatjuk, ha addig Alex nem érkezik meg…