5 hete vagyunk ketten itthon, már levonható a konzekvencia abból, hogy az emberek hogyan állnak a  pasi babakocsival szindrómához. Eddig nem mertem összesíteni, mert bíztam, Madách is írta: „Ember küzdj és bízva bízzál”, én bíztam benne, hogy örök pesszimistaként én sarkítom ki, vagy értem félre az emberek viselkedését, sőt tovább megyek, előre hangsúlyozom nem vagyok hím-soviniszta, de nem általánosságban az emberek, hanem a nők hozzáállását. Gondolatmenetem már az első héten, az első párnapban kezdet  a babakocsispasi kontra nők felé tendálni. Már az első héten feltűnt, hogy konkrétan tökmindegy, hogy zebrán mellékúton, vagy bárhol próbálok átkelni babakocsival az úttesten, konkrétan ez nem nagyon tűnik fel az embereknek, de leginkább a női vezetőknek kortól hajszíntől függetlenül, sőt ezt még fokozni is tudják, a ki bír közelebb elhajtani a babakocsi mellett versennyel, persze ez biztos nem tudatos csak egyszerűen nem vesznek észre, vagy Harry Potter köpenye van rajtam. Számoltam ugyan cetlit nem vittem strigulát húzni, de nincs is rá szükség, 5 hét az 35 nap ebből leszámoljuk amikor dolgoztam, vagy 3asban sétáltunk még mindig marad 25 nap napi 2 sétával a már megszokott útvonalon naponta 15x kelek át úttesten ez 375 átkelés ez a szám azért fontos, mert ebből a számból női sofőr egyetlenegyszer sem állt meg, hogy átmenjek a gyerekkel az úton, bámulni ebből a számból kb. 372 bámult, de valahogy nem volt fontos megállni, kb. 112-nek sikerült majdnem keresztül menni a babakocsin is. Nem értem miért, először arra gondoltam, hogy nincs gyerekük nem tudják milyen átjutni egy úton. Aztán arra, hogy köcsög szenvedjél.. Aztán arra, hogy nem látnak minket. De már rájöttem, hogy ez mitől van, ezt majd a végén addig még egy két történet. Alex anyu is megerősített, hogy nála is inkább pasik álltak meg a nőkre nem igazán volt ez jellemző. De nem csak az utakon van ezzel probléma, gyakorlatilag mindenhol. A boltban kilóskenyérrel keresztül gyalogol rajtam, úgy hogy a babakocsival rendőrkanyart kell csinálnom, hogy ne üsse le a gyereket, és ha utána szólók, rám néz, de még csak nem is sérelmezi, lehet hogy ő sem lát minket. A kedvencem a posta, itt konkrétan pénteken már 3x-ra fordult elő, hogy felgurulunk, az ismeretlen középkorú nő keresztül gyalogol a babakocsi elején, majd bemegy előttünk az ajtón, és becsukja maga után. Én hiába nyúlok az ajtó után, hogy legalább megfogjam, hogy ne  csukódjon a gyerek lábára, el kell rántanom a kocsit, mert Ő nem lát engem megy, szerintem még életében soha nem csukta be az ajtót maga után, de most igen, ránk. Nem baj nyújtózkodás ajtónyitás, lábbal kitámasztás kocsibetolás, és utána szólás, hogy legközelebb bátran b**d rá a gyerekre, nincs szemed  b***g. Mire visszabüfög, hogy Ő nem látta, hogy be akarok jönni, tényleg biztosan nem feltűnő egy fekete babakocsi egy akkora helyen ahol pont megfordul, ráadásul félig átlépi az elejét, hogy ő érjen előbb az ajtóhoz. De nem csak utak vannak, meg post van még pék. Itt 2 lépcsőt kell felmenni, pont feltudom tenni a lépcsőtetejére a kocsi első kerekét és már az ajtóba vagyok, ahol tudok begurulni, vagyis tudnék, ha kedves vásárlók akik rendszerint középkorú nők, nem jönnénk velem szemben és nem kellene a kocsit a két hátsó kerekén olyan 45°-os szögben kb 5 percig tartani, amíg hajlandó kimászni az ajtóból. Ismét egy női story Ő már észrevett minket, idősebb bicikliző nő: járdán tolom a kocsit mire Ő jön mögöttem biciklivel (járdán) az út egyébként egy egyirányú utcába vezet, ugye ismerjük a kreszt járdán nem biciklizünk ha van úttest, egyirányú utcába sem biciklizünk szembeforgalommal. Tehát jön mögöttem és beszól, hogy nem tudja az útszélén tolni azt a kocsit, hogy elférjek én is? Na itt elszakadt a cérna, kevésbé finoman és halkan elmagyaráztam neki, hogy jelenleg egy járdán teker ráadásul egy egyirányú utca felé tart. Rájöttem mi a gond: drága nem tudom feldolgozni, ha pasi tolja a kocsit típusú női olvasóim, tudom láttok minket csak az agyatok nem tudja feldolgozni, hogy pasi tolja a kocsit ezért lányos zavarotokban, úgy tesztek mintha nem lennék ott. De jelzem ott vagyunk!

Összegezve én eddig is megálltam az autóval, ha láttam egy babakocsist nemtől függetlenül, ha gyalog voltam kicsit félre tudtam húzódni, hogy elférjen, az ajtót is meg tudtam tartani, hogy beférjen. Ne értsen félre senki, én ezt nem várom el, megoldom egyedül is, nem kell megállni, nem kell segíteni felvinni a kocsit, és nem kell nyitva hagyni az ajtót! Csak annyit kérek ne üss el, ha megyek felfelé kocsival a lépcsőn várd meg amíg felérek, és az ajtót ne csukd ránk! Ez teljesíthető ugye?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.