Bejártuk Kenyát és Zimbabwét, Európát, Dél Amerikát. Jó régen voltam a Fővárosi állatkertben, de kellemesen csalódtam, átalakult szebb, olyan szafarisabb lett, bár van még mit javítani, de a régi beton dzsungelhez képest tényleg, igényes és szép lett. A parkolás viszont ugyanolyan katasztrofális mint volt és mint ami jellemző az egész Fővárosra, még jó, hogy már megszoktam. 3. nekifutásra sikerült parkolót találni a régi Globe helyén a Vajdahunyad Vára kiszáradt tavánál, ez talán 5 percnyi sétára van az állatkert főbejáratától, utólag visszagondolva egyáltalán nem bántam, hogy ilyen „messze” volt csak hely, így végigsétálhattunk a ligeten és elmondhattam, hogy mi micsoda, apa hogy szétcsúszott a Globe-ban, milyen tuti csajozós hely volt anno a Széchenyi Kert, az köztudott, hogy a pasiknak a Széchenyi fürdőben nem célszerű lehajolni a szappanért, a nagy tavat is, ami már szintén nem a régi önmaga megmutathattam, hogy igen itt apa még anno csónakázott, most leginkább focizni lehetne benne, illetve a velem, vagy tőlem idősebbek romantikázásra használják, sokszor felcsendül a mondta, hogy itt apa, anya, nagyi mit csinált, amíg a liget, liget volt. Végig gurulva a ligeten tátott szájjal nézte a rengeteg embert, az árusokat, az arcába hulló lufikat, hát igen ilyet Ő még nem látott. Az állatparkba bejutás sem volt zökkenőmentes, barátomtól (nő) kapott üdülési csekkel fizettem, perceket vett igénybe, míg a listán kikeresték a szelvényvalódiságát. Bent voltunk első állomás a pereces, ettünk már perecet, de értelemszerűen nálunk a péknél ekkora nincs, bambán, értetlenül nézett rám, az illat ismerős, de mi ez a nagy izé apa?

Ez a bécsi perec Alex ez olyan, mint ami otthon van csak nagyobb, az első falat után vigyorogva nyugtázta, hogy ez egy perec és ehető. Kb. 50 méter után két kacsához és a nagytóhoz érkeztünk, igen ezek igazi kacsák és azért hápognak, hogy adjunk nekik perecet. Megvan az első kedvenc: kacsa élő, hápog, Alex csodálkozik és dumál hozzájuk. Nem állhatunk itt egésznap, hisz még az egész állatkert hátra van, tovább ballagva, a szavannát vettük célba, púpos teve, nem egy sok, kicsi teve is, aki hihetetlen érdek állat addig nem hajlandó közelebb jönni, míg nem nyújtod a kezed, gondolván, hogy kaját kap. Sorba haladtunk szépen az útvonalon majmok, jeges maci, oroszlán, zsiráf, zebra, elefánt, majd előröl a bekötő utak, fóka, gólya strucc és jött a legnagyobb kedvenc a mosómaci, üveggel elválasztva látható az üveg belső felén jobbra-balra, dombján fel-le rohangált, az annyira bejött Alexnek, hogy tele torokból kacagott, a körülöttünk álló embersereg pedig Alexen, ahogy tetszik neki a maci. hosszú perceket töltöttünk itt néztük a macit. Egy kollégámmal, és egy volt kolléganőmmel találkoztunk útközben amíg beszélgettünk a gyerekek elvoltak egymással.

Persze mindenhová sajnos nem tudtunk bemenni, gyerekbarát a hely, ezzel nincs gond, de babakocsi, Alex, hátizsák ez így egyedül sok, jó sok állat kimaradt, ehhez tényleg kell még egy ember aki veled van, amíg bemész Ő kint vagy egyszerűen csak felcipeli veled a lépcsőn a kocsit. Félnapos állatkert után, még hazafelé megálltunk a mekiben kajálni, ha még nem lett volna elég neki a sok új élmény, itt még egy, kapott igazi gyerek Rolandos  széket, amíg apa kv-zott, Ő krumplit burkolt. A többi „ebédet” elvitelre kértem, vettünk egy adagot Alex anyunak is, hogy hazafelé bedobjuk neki a munkahelyére, hogy Ő se maradjon ki a napunkból.

Egésznap nem aludt, így az autóban hazafelé elaludt. Így remélem kellemesen telt a 13. hónapja. Bár anya jó lett volna, ha ott van, mégis csak úgy vagyunk egy család. Nem volt túl kellemes érzés egyedül tologatni a kocsit, egy olyan helyen ahol gyakorlatilag csak én voltam egyedül gyerekkel, mindenki családostól. Talán majd legközelebb, vagyis akkor sem mert, legközelebb jövő hét szombat családi nap lesz a ligetben, fellép Bereczki-Szinetár páros, Őket Alex nagyon szereti, ez az altató zenéje, úgyhogy kimegyünk ismét a ligetbe, de Alex anyu dolgozik. De talán majd, nekünk is lesz valamikor családi hétvégénk….                 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.