Ez is meg volt, erre a maira csak ezt tudom írni. A mai napon csak az „élménybeszámolóra” hivatkozhatok. A hely más, mint az előző dokinál, ez olyan puccos magánrendelő, nem volt újság sem, háttérben az esti kívánságműsor a rádióban, belépéskor fura tekintetek pásztáztak, mit keres itt egy pasi (?) arckifejezés az arcokon. Tehát nem az a családias hangulat, mint az előzőnél. A doki ránézésre, mint egy náci halálorvos, egy picit sem volt szimpatikus. Súlyos óráknak tűnt az a pár perc amíg a váróban dekkoltam, egy erősen középkor végén járó hölggyel, aki szegény próbált beszélgetni, de most valahogy nem voltam rá vevő. Vártam csendben folyamatosan az órára pillantgatva, mikor jön ki a doki, mert gondoltam nála is igaz „a végén úgyis bemehetsz” mondatom az előző orvos beszámolóból, hát itt nem, feleségem A4-es papírral a kezében rendelőből ki, az orvos udvariasan kikísérte, mehetünk… A rendelő lépcsőjén lefelé tudatosultam ama ténnyel térképészünk fejlődik és igen jól mutat az ultrahangon, csak erről egy picit lemaradtam, itt nem mehetsz be nem bámulhatod, azt a fekete-fehér nem épp tökéletes képet a monitoron…. Ami még ennél is jobban meglepett következő időpont szeptember 19. Mi van? És addig? Hát addig a nagy semmi.. De semmi gond, térképészünk rendben fejlődik elhagytuk a 6. hetet , és minden ok, a feleségem szerint az orvos vérprofi, a rendelő full extrás, ez legalább megnyugtat….

Itt gondolkoznék el egy pillanatra, lehet , hogy mi férfiak ezért nem járunk a feleségünkkel az orvoshoz, a váróban stírölnek, az orvos átnéz rajtad, és a végén sem látsz semmit……….