Hosszabb kihagyás után újra itt vagyunk, hosszú munkával telt tíz nap volt ez, eseményekben is bővelkedett bőven, bár a hétvégére már némileg monotonná vált, tulajdonképp minden reggel ugyanaz. A kilencedik héten átsiklottunk, de nem igazán történt semmi, sem orvos sem védőnő, Térképész sem kezdte el rugdosni anyát, aztán a kilencedik hét vége, tízedik hét elejétől eljött az áttörés, kicsi Térképészünk válogatós lett, nem hiába az én térképészem is, és ezen a szinten, szinte már tagadhatatlan, a történet valamikor múlthét pénteken reggel indul, szereplők térképészanyu, térképész és a müzli, két kanál müzli = tíz perc beszélgetés a porcelán istennel, nem hiába én szóltam, hogy a gyerek nem papagáj, nem kell magvakkal etetni, de térképészanyu nem fogadta meg a tanácsom, másnap reggel ismét müzli volt a menü, és ismét jött a beszélgetés, ezen bevallom, tudom,  gonosz vagyok, de igen jókat szórakoztam, elképzeltem, amikor a villamoson lehányja a BKV ellenőrt… E hét elején már elmaradta a müzli, térképészanyu belátta, hogy az apai vonások erősen dominálnak, jött helyette a reggeli banán, én itt is szóltam a gyermekünk, nem szárnyas, nem is kecske, de még csak nem is majom, így ez is a porcelánban landolt, jött a következőnap, Jó Reggelt! keksz, ez már bejön térképészünknek, ez bent marad, nem hiába, igaz gabona, de finom édes, és  mogyorós, ez olyan igazi mennyei térképész reggeli. Tehát reggeli eseményekben nem volt hiány az elmúlt héten, ezek ugyan nem voltak látványosak számomra, azért sem mert szerda reggeltől péntek estig nem voltam itthon ez munkával telt, péntek este láthattam Őket újra, és azért Őket, mert már a pocin látszik, ha nem is domborodik ki mint a Mátra az alföldből, (ha ott lenne) de látszik, hogy valami növekszik bent, érdekes, de csodálatos látvány volt tegnap este………………